Nem lehet úgy megérkezni a húsvéthoz, hogy az ember ne készült volna fel. Ehhez kell ez a szent negyven nap, hiszen a nagyböjt a húsvétra való felkészülés lelkileg, gondolatokban, szellemileg. Interjú ft. Verebélyi Árpád esperesplébánossal, címzetes préposttal, a Mária Keresztények Segítsége Egyházmegyei Kegyhely, vagyis a Doroszló — Szentkút igazgatójával, a gombosi Szent László király egyházközség plébánosával, a doroszlói Szent Imre herceg plébánia kormányzójával.
Aki eddig nem kezdett bele, az már lekésett?
— Igazából nem késett le senki. Vizsga előtt egy-két nappal is rá lehet erősíteni a tanulásra, még ha nem is marad meg sok minden a későbbiekben, de lehet, hogy a vizsgára éppen elegendő lesz. A lelki fejlődéshez, ráhangolódáshoz azonban mindenképp idő kell. Enélkül nem lehet úgy igazából imádkozni vagy lelkileg a megnyugvás felé haladni. Nem mondom, hogy nem lehetséges, de valószínűleg nem tudja az ember megtalálni, megkapni, mert ez egy folyamat része. Az apró lépések művészete vezet el bennünket oda, hogy kitisztul a gondolat, az érzés, a lelki üzenet, tartalom, mely a húsvétban megpróbál megérinteni bennünket. Nagy értelmezési különbség van hívő és nem hívő, mélyen hívő és kevésbé hívő között. Az ember azt szeretné érezni a húsvétban, mint az összes többi ünnepben, hogy az mindenestül az ő e világi életét változtatja meg. Ez részben igaz, részben nem igaz. Részben azért igaz, mert a húsvéti feltámadás tudata a keresztény tanítás révén igenis megváltoztatta a történelemben az emberiségnek a világhoz, a dolgokhoz, az egymáshoz való viszonyulását, tehát mindenképp van egy e világi vetülete. Ám ha az ember valóban megpróbálja megérteni a húsvéti feltámadás üzenetét, akkor arra fog törekedni, hogy a családban megpróbálja megélni ezt a fajta harmóniát, lelki békességet, a baráti, ismerősi körében egyfajta békehírnökké tud alakulni, vagy legalábbis olyan emberré, aki nem a konfliktust, a negatívumot szüli a mindennapokban. De mégis azt mondom, hogy amikor húsvétot ünnepelünk, az e világi aspektusán túl ott van az a sokkal fontosabb, hogy az ember ennek a világnak a végén az ő emberi élete számára ismert húsvétban egy örökkévalóságot nyitott. Ez már a hit mélyebb tartalmába tartozik akkor, amikor az ember azt ünnepli meg, hogy az ő mindennapi törődései, szenvedései, helytállásai, becsületes munkája — melyet lehet, hogy ebben a világban nem mindenki értékel — az örökkévalóságban nyernek beteljesedést. A keresztény ember tudja, hogy a jó cselekedeteit az Isten számontartja. A keresztény ember világszemlélete ezért más, ezért nem roskad bele mindenbe. Én azt szoktam mondani, hogy a keresztény embernek az a feladata (és ezért van két szeme), hogy amíg az egyik szeme ezt a világot figyeli, addig a másikkal egy kicsit felfelé nézzen, mert az segíteni fog a távlatba tekinteni, távlatokban gondolkodni, és a keresztény ember távlata mindenképp az üdvösség.

A koronavírus-járvány rányomja-e bélyegét a nagyböjtre és a húsvétra?
— Igen, akárcsak mindenre körülöttünk. Ám nehézségekben, problémákban a lelki fejlődés még fokozottabban szükséges a mindennapi embernek, ezért a nehézségekben igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy a húsvét, a legnagyobb keresztény ünnep megünnepelhető és méltóságos legyen. A húsvéti előkészület hamvazószerda óta tart, az egyházközségekben pedig már régóta a lelki előkészületet jelzi a nagyböjti keresztútjárás, mely különösképp ráhangol bennünket elsődlegesen a nagyhétre, általa pedig elvezet húsvét ünnepére. A hívek ezeken a keresztutakon az előírt intézkedéseket betartva vesznek részt.
Megcsappant a hívek száma a járvány miatt?
Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →