Nyugat-Bácska Portál

A jövő év első napjával a szerbiai kormány döntése alapján megszűnik Bezdánnál a dunai vámhatóság kirendeltsége. Erről még 2019 decemberében született meg a kormányrendelet, ami már érvénybe is lépett, de csak 2022. január elsejétől válik kötelező érvényűvé. A döntés indoka a nemzetközi nyomás, amely a dunai hajózásról szóló konvenció kitételeinek betartására szólította fel Szerbiát.

A konvenció szerint a vámhatóságnak Palánkán lenne a helye, és tervben van az is, hogy jövő év elejétől az apatini kikötő és a palánkai vám veszi át a bezdáni vámhatóság feladatait és alkalmazottait. 

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A Doroszló-Szentkút és a Szent György Lovagrend adománygyűjtési akciót szervezett Nyugat-Bácska szerte a szegény sorsú gyermekek és a Lurkóházak megsegítésére. A gyűjtés során gyermekruházatot, higiéniai kellékeket, lábbelit, használható technikai eszközöket, édességet, konyhakerti növényeket és gyümölcsöket, konyhai alapanyagokat, tartós élelmet gyűjtöttek. A következő településekről érkeztek adományok: Zombor, Kupuszina, Szilágyi, Gombos, Doroszló.

Az adományokat a Lovagrend tagjai tegnap, január 21- én juttatták el az óbecsei Lurkóházba. Az átadáson jelen volt ft. Fuderer László, a Lovagrend nagypriorja, Diósi János nyugat-bácskai prior, jelen voltak a Lovagrend tagjai: ft. Verebélyi Árpád címzetes prépost, Molnár József és Konc Ferenc továbbá Éter Blanka házfelelős.

Az akcióval kapcsolatban Diósi János, nyugat-bácskai prior így nyilatkozott:

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Orsovai Bibianna riportja a zombori piacról, 16.10- től a videóban: 

https://media.rtv.rs/hu/hirado/62017?fbclid=IwAR1FVJrJoXCjmQcTtQIBHRVCSdOgv3XTTw2sHvFXbz82wkQ01Bc0arHhI-Y

Január 22- én van a magyar kultúra napja, Himnuszunk születésnapja. Az előestén ennek alkalmából Tóth Péter Lóránt, tájainkon is neves, elismert versvándor, Pro Cultura Hungarica díjas versmondó és tanár üzenetértékű írását közöljük:

Ne csak a Magyar Kultúra Napján

Egyszer májusban beszélgettem telefonon egy művelődési ház vezetőjével egy esetleges őszi előadásomról. József Attilát ajánlottam neki. Pillanatnyi „kínos szünet” után megszólalt a hölgy: „József Attila októberben? Tanár úr, akkorra már jócskán kifutottunk a Költészet Napjából!” Nem vettem kioktatásnak e mondatokat – szerintem nem is annak szánta a hölgy. Nagyjából azt válaszoltam, amit most itt klaviatúrára vetek. Ez a bajom a „Napokkal”. Sokak szerint ünnepelni, megemlékezni, fejethajtani csak egy, és egyetlen nap lehet az évben, az amelyiket a naptár kijelöl. Esetleg a bizonyos „Napnak” a környéke. Megtesszük, aztán jöhet a megnyugtató múlt idő: „megtettük, amit megkövetelt a haza.” Pedig biztos, hogy csak Szenteste kellene lenyugodnunk és megállnunk a rohanásban? Csak Karácsony környékén kell a szeretteinkkel több időt eltöltenünk? Petőfi Sándort, Arany Jánost és a „márciusi ifjakat” csak március 15-én kell ünnepelnünk? Az aradi tábornokokról és a „pesti srácokról” csak október 6-án, illetve október 23-án kell megemlékeznünk? Egy felmérés szerint a fiatalok fele három mondatnál többet nem tud érdemben elmondani Trianonról. Arról, hogy beszéljünk a magyar történelem legsorsfordítóbb napjáról, marad egy dátum: június 4. (?).

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →