A húsvéthoz kell a nagyböjt- Hét Nap

Nem lehet úgy megérkezni a húsvéthoz, hogy az ember ne készült volna fel. Ehhez kell ez a szent negyven nap, hiszen a nagyböjt a húsvétra való felkészülés lelkileg, gondolatokban, szellemileg. Interjú ft. Verebélyi Árpád esperesplébánossal, címzetes préposttal, a Mária Keresztények Segítsége Egyházmegyei Kegyhely, vagyis a Doroszló — Szentkút igazgatójával, a gombosi Szent László király egyházközség plébánosával, a doroszlói Szent Imre herceg plébánia kormányzójával.

 Aki eddig nem kezdett bele, az már lekésett?

— Igazából nem késett le senki. Vizsga előtt egy-két nappal is rá lehet erősíteni a tanulásra, még ha nem is marad meg sok minden a későbbiekben, de lehet, hogy a vizsgára éppen elegendő lesz. A lelki fejlődéshez, ráhangolódáshoz azonban mindenképp idő kell. Enélkül nem lehet úgy igazából imádkozni vagy lelkileg a megnyugvás felé haladni. Nem mondom, hogy nem lehetséges, de valószínűleg nem tudja az ember megtalálni, megkapni, mert ez egy folyamat része. Az apró lépések művészete vezet el bennünket oda, hogy kitisztul a gondolat, az érzés, a lelki üzenet, tartalom, mely a húsvétban megpróbál megérinteni bennünket. Nagy értelmezési különbség van hívő és nem hívő, mélyen hívő és kevésbé hívő között. Az ember azt szeretné érezni a húsvétban, mint az összes többi ünnepben, hogy az mindenestül az ő e világi életét változtatja meg. Ez részben igaz, részben nem igaz. Részben azért igaz, mert a húsvéti feltámadás tudata a keresztény tanítás révén igenis megváltoztatta a történelemben az emberiségnek a világhoz, a dolgokhoz, az egymáshoz való viszonyulását, tehát mindenképp van egy e világi vetülete. Ám ha az ember valóban megpróbálja megérteni a húsvéti feltámadás üzenetét, akkor arra fog törekedni, hogy a családban megpróbálja megélni ezt a fajta harmóniát, lelki békességet, a baráti, ismerősi körében egyfajta békehírnökké tud alakulni, vagy legalábbis olyan emberré, aki nem a konfliktust, a negatívumot szüli a mindennapokban. De mégis azt mondom, hogy amikor húsvétot ünnepelünk, az e világi aspektusán túl ott van az a sokkal fontosabb, hogy az ember ennek a világnak a végén az ő emberi élete számára ismert húsvétban egy örökkévalóságot nyitott. Ez már a hit mélyebb tartalmába tartozik akkor, amikor az ember azt ünnepli meg, hogy az ő mindennapi törődései, szenvedései, helytállásai, becsületes munkája — melyet lehet, hogy ebben a világban nem mindenki értékel — az örökkévalóságban nyernek beteljesedést. A keresztény ember tudja, hogy a jó cselekedeteit az Isten számontartja. A keresztény ember világszemlélete ezért más, ezért nem roskad bele mindenbe. Én azt szoktam mondani, hogy a keresztény embernek az a feladata (és ezért van két szeme), hogy amíg az egyik szeme ezt a világot figyeli, addig a másikkal egy kicsit felfelé nézzen, mert az segíteni fog a távlatba tekinteni, távlatokban gondolkodni, és a keresztény ember távlata mindenképp az üdvösség.

 A koronavírus-járvány rányomja-e bélyegét a nagyböjtre és a húsvétra?

— Igen, akárcsak mindenre körülöttünk. Ám nehézségekben, problémákban a lelki fejlődés még fokozottabban szükséges a mindennapi embernek, ezért a nehézségekben igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy a húsvét, a legnagyobb keresztény ünnep megünnepelhető és méltóságos legyen. A húsvéti előkészület hamvazószerda óta tart, az egyházközségekben pedig már régóta a lelki előkészületet jelzi a nagyböjti keresztútjárás, mely különösképp ráhangol bennünket elsődlegesen a nagyhétre, általa pedig elvezet húsvét ünnepére. A hívek ezeken a keresztutakon az előírt intézkedéseket betartva vesznek részt.

 Megcsappant a hívek száma a járvány miatt?

— A hívek egyharmada vonult ki a templomba járásból, tőlük olyan információink vannak, hogy online követik a szentmiséket. Számunkra ez egy fontos visszajelzés, hiszen eszerint, hála Istennek, nem veszítettük el azokat az embereket, akik vagy az időskoruk, vagy a különféle betegségek miatt nem mernek eljönni.

Az online mise ugyanazt tudja nyújtani, mint a templomi?

— Én általában azzal a hasonlattal szoktam élni, hogy ha pusztán végighallgatunk egy online szentmisét, az olyan, mint amikor végignézünk egy főzőműsort: attól még éhesek maradunk. A legtökéletesebb az, amikor élőben tud az ember jelen lenni a közösségben, és a fizikai jelenléte is segíti őt a lelki dolgok átélésében. A járvány miatt Magyarországon sajnos nagyon sok egyházmegye bezárt, nálunk, hála a Jóistennek, nem. Ha más lehetőség nincs, akkor természetesen a rosszabb megoldás is jobb, mint a semmi. Gondolatokat az online térből is tudunk adni és kapni, viszont nem lehet ugyanolyan mélyen megszólítani az embereket, és a papoknak is hiányzik a visszajelzés.

* A pap is elmagányosodik?

— Akkor, amikor teljesen lezártak bennünket egy évvel ezelőtt (gondolom, emlékszünk arra, hogy a múlt húsvétot teljes zárlatban ünnepeltük, kijárási tilalom volt érvényben), az egy nagyon-nagyon szomorú állapotuk volt a lelkipásztoroknak, mert a hívek közössége nélkül valójában olyanok vagyunk, mint egy juhász bárányok nélkül. A lényegünk, a létünk, amire hivatást érzünk, az bomlott fel. Az egy nagyon nehéz időszak volt. Akkor is igyekeztünk az online térben minél jobban jelen lenni. Most, hála Istennek, nyitva vannak a templomok, az idősek is szép számmal eljönnek. Én úgy látom, hogy bizonyos százalékuk amiatt is törekedett felvenni a védőoltást, hogy utána nyugodtabb szívvel tudjon eljönni a templomba. Találkoztam az egyházközségeimben olyan idősekkel, akik azt mondták, hogy addig, amíg a védőoltást nem vették fel, nem mertek jönni, ezért igyekeztek minél hamarabb bejelentkezni a vakcinára. Most van közösségünk, jönnek az emberek a szentmisékre, a keresztútra.

A nagyhét szertartásai közül mindegyiket megtartják majd?

— Úgy tűnik, hogy a nagyhéti szertartásokat teljes mértékben meg tudjuk tartani. Az ünnepélyesség fokát, a liturgia ünnepiségét viszont befolyásolja a járvány. Vannak olyan szertartásrészletek — akár a nagycsütörtöki lábmosás, akár a nagypénteki csonkamisén a kereszthódolat —, amelyek kimaradnak. Ezek a liturgiában úgy jelennek meg, mint a nagyheti eseményeknek az értelmező cselekedetei, nem a szentmise lényegi részei, melyek ugyebár az átváltoztatás és maga az oltáron történő cselekmény. Megmarad a nagycsütörtöki úgynevezett Gecsemáné-óra is, amikor arról elmélkedünk, hogy Jézus az Olajfák hegyén imádkozott tanítványaival az elfogása előtt. A nagyszombat kapcsán a keresztvíz szentelése maradhat el, illetve én úgy tudom, hogy egyes helyeken a körmenetet sem tartják meg.

Fehér Márta, Hét Nap

Kategória: Egyéb | A közvetlen link.