A bezdáni származású dr. Beke Ottó irodalmár, médiakutató, számos publikáció szerzője, mindemellett pedig a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar oktatója is. Tevékenysége és érdeklődése igen sokrétű, ám kiemelten foglalkozik olyan égető témákkal, mint a digitális írásbeliség, a mesterséges intelligencia térnyerése, illetve a másodlagos szóbeliség.
Az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken diplomázott, majd pedig a Pécsi Tudományegyetemen szerzett doktori fokozatot irodalomtudományból. Karrierjét 2006-ban a Magyar Szó lektoraként kezdte, majd általános iskolai magyartanárként helyezkedett el. 2008 óta erősíti az MTTK oktatói gárdáját. Tevékenységét 2007-ben Kilátó-díjjal, 2011-ben Kristálygömb Díjjal, 2013-ban pedig Sinkó Ervin Irodalmi Díjjal ismerték el.
Fotó: Szalai Attila
Bár Ottóval egy ideje már tegeződünk, egy kissé nehéz elvonatkoztatnom attól, hogy tanáromként tekintsek rá, hiszen kommunikáció szakos hallgatóként négy éven át szinte heti rendszerességgel ültem az előadásain. Az elhivatottság, az egyedi előadásmód (akarva-akaratlanul sem lehetett unatkozni az óráin), az olykor száraznak ígérkező tananyag érdekessé tétele, a szakértelem és a jókedélyűség mind olyan jellemzők, amelyeket Ottó magáénak tudhat. Most – néhány év kihagyás után – ismét összeültünk, azzal a különbséggel, hogy ezúttal kivételesen a tanítvány kérdezte a professzort.
* Ha jól tudom, egészségügyi középiskolát végeztél. Mikor, hogyan fordult az érdeklődésed az irodalom és a nyelv felé?
– Valójában nem az számított éles váltásnak, hogy a középiskola után magyar nyelv és irodalom szakra iratkoztam, hanem az, hogy egészségügyi középiskolába. Az eredeti tervem az volt, hogy az általános iskola után gimnáziumba megyek, ám valamiféle kamaszkori meggondolatlanság következtében megváltoztattam a döntésem. Később, mivel nagyon érdekelt az irodalom, természetes volt, hogy magyar szakon folytatom a felsőfokú tanulmányaimat.
* Egyetemistaként hogyan képzelted el a jövődet?
Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →
