Klenanc József gombosi művelődés- és közösségszervező a magyar kultúra napjának délvidéki központi ünnepségén a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Plakett díjában részesült. Közkedvelt becenevén, a gombosi, a nyugat-bácskai magyar közösség(ek) Öcsi bácsijának életútját végigkísérik a különböző helyi civil szervezeteknél, egyesületeknél eltöltött tartalmas évek. A mindig dinamikus, lelkes, másokat is ösztönző és áldozatos közember már gyerekkorában megismerkedett a gombosi hagyományokkal, néptánccal, népviselettel.
Gimnáziumi évei alatt csatlakozott a helyi színjátszó csoporthoz, majd rendezett, jeleneteket, összekötő szövegeket írt, és a nagy szívügye, a több mint fél évszázados Négyesfogat (Doroszló, Gombos Kupuszina, Szilágyi közös művelődési rendezvénye) életben tartása fűződik a nevéhez, továbbá a Gombosról indult Gyöngyösbokréta néptáncmozgalom, a helyi néptánccsoport hagyományainak megélése, különböző jubileumok megünneplése, a Tamaskó József-emlékmű, a tájház felújítása, az első Nyugat-Bácskában felállított (mikóújfalusiak által adományozott) gombosi székely kapu létrejöttéért is sokat tett személy szerint is, de elsősorban csapatmunkában. Klenanc József elmondása szerint az eredményes, különösen hasznos közösségi tevékenység egyik titka az lehet, hogy rátaláljunk azokra az emberekre, akikkel együtt, közösen, a csapatszellemet működtetve hozhatunk létre valami maradandót, emlékezeteset, szeretett és féltett közösségünk számára. Öcsi bácsit a gombosi magyar közösség tagjai, csapattársai, bajtársai elismerik, értékelik. A Plakett díjra a helyi Arany János Művelődési Egyesület vezetősége terjesztette fel. Arról, hogy számára mit jelent ez az elismerés, a következőket mondta:
– Vegyes érzéseket keltett bennem a díjazásom ténye, elsősorban nagyon meglepett. Egyáltalán nem számítottam ilyesmire. Sohasem ilyen dimenziókban gondolkodtam az életem során. Mindig a körülöttem élőkből táplálkoztam, a közösségből merítettem erőt, úgymond együtt lélegeztem a közösséggel. Figyeltem, hogyan reagálnak arra, amit kitalálok, csinálok, hogy tetszik- e nekik…? Aztán a körülöttem lévő dolgok, amik maradandóvá váltak, akár egy rendezvény, amelyről évekig beszélnek, akár ha nézem a művelődési otthon épületének homlokzatát, és tekintetbe veszem az egyéb megvalósított eseményeket, akkor rájövök, engem mindig is ez a fajta teremtő cselekvés éltetett. Továbbá úgy éreztem, teszem azt, amit nekem tennem kell, ezt az igyekezetet hagyták rám a szüleim is. Azonkívül szerencsésnek tartom magam, hogy olyan emberekkel tevékenykedtem, olyan emberek között élhettem, élhetek, akik egyszerű emberek, de aztán az idő megmutatta, nagyokat álmodtak és cselekedtek, nagy dolgokat hoztak létre a környezetünkben. Ilyen például Dobsa András bácsi, aki a Gyöngyösbokréta egyik megálmodója, a csoportjában táncoltam. Továbbá ismertem a Rumi Pista bácsit, aki évekig vezette a Gyöngyösbokréta tánccsoportot, a Papp Feri bácsi, a Hecskó tanító bácsi, akik tulajdonképpen újraélesztették a Gyöngyösbokrétát, hogy aztán vajdasági szintre jusson. Ők, a nagy elődök voltak, akik szikrát adtak a Négyesfogat kezdeményezésnek, amely immár több mint fél évszázadot megért. Elmondhatom magamról, ezeket az embereket ismertem, ezektől az emberektől tanulhattam, és velük együtt is tudtam dolgozni. Mindig is úgy éreztem, hogy nekik, az elődöknek felelősséggel tartozom.
Forrás: HK- Bezdán
