Nyugat-Bácska Portál

Bezdánban pénteken elültettek 20 Celtis occidentalis – ezerédes facsemetét. A facsemetéket Zombor Város és a ledinaci “Gaj” faiskola adományozta.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Március 28- án, Virágvasárnap rendhagyó bemutatóval ajándékozta meg a hazai közönséget a kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Sturcz József Színjátszó Csoportja. Molnár József rendezésében ezúttal Passiójátékot vittek színre. A szövegkönyvet Balog Tibor írta, Wittinger László és Zsóri Ments Orsolya Passiójátékából, valamint a Bibliából.

A Krisztus szenvedésébe és halálának történetébe betekintést nyújtó előadás csaknem negyven tagú szereplőgárda közreműködésével valósult meg. Főbb szereplők: Jézus– Molnár Oszkár, Mária– Limburger Georgina, Pilátus- Csorba Nándor, Kaifás- Péter István, Százados– Zsivu Péter, Heródes– Molnár István, Péter– Molnár József.

A Magyar Életfa díjas rendező, Molnár József elmondta, a szereplők mellett sokat köszönhet a díszlet elkészítőinek, a fény- és a hangtechnika kivitelezőinek, a szövegkönyvért is Balog Tibornak. A megrázó előadás a terem egészében zajlik és élénken kommunikál közönségével.

-Hithű, vallásos ember lévén régóta foglalkoztat ez a téma, szerettem volna színpadra állítani a Passiójátékot. Rendszerint a húsvéti időszakban vannak a színjátszó csoport egyéb jellegű bemutatói, ezért nem kerülhetett rá sor eddig. Idén, a COVID- 19 okozta helyzetben elérkezettnek láttam a pillanatot, hogy színpadra állítsuk ezt a témájában és alkalmilag is aktuális történetet. A Passiójáték április 2- án, Nagypénteken ismét látható lesz Kupuszinán, 19 órától a művelődési egyesületben- hallottuk Molnár Józseftől.

A pénteki előadásra jegyek igényelhetőek Novics Máriánál a 062 185 0179-es telefonszámon. Az előadást a vírushelyzetre való tekintettel az előírásoknak megfelelően tartják meg. Maszk viselése kötelező az előadás alatt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A tavasz első napsugaraira a gombosi Tájház portája is benépesült, nagyszabású felújítási munkálatokba kezdtek. A tulajdonos, a helyi Arany János Magyar Művelődési Egyesület és együttműködő partnere, a gombosi Tamaskó József Méhészegyesület tagsága tartományi támogatásból, önkéntes munkaakciók keretében teszi funkcionálissá az épület közösségi térnek szánt részét, ugyanis bár a Tájház a magyar művelődési egyesület tulajdonában áll, mindenki számára nyitott, minden helyi, jó szándékú szervezet, kezdeményezés helyet kaphat ott, és az építő szándékban lassan, ám egyre eredményesebben olvadnak össze a helyi egyesületek tevékenységei. Az anyaországi támogatással 2008-ban megvásárolt, a Magyar Nemzeti Tanács segítségével felújított, közadakozásból bebútorozott Tájház múltjáról, jelenéről és jövőbeli kilátásairól Klenanc Józseffel, a művelődési egyesület felügyelő bizottságának tagjával, egykori alelnökével, Molnár Tihamérral, a méhészegyesület elnökével és Stepanović Juliannával, az Arany János MME elnökével beszélgettünk.

AZ ÁLOMBÓL VALÓSÁG LETT

Hogyan hozták létre a gombosi Tájházat, és milyen jelentősége van a gombosi magyar közösség számára?

– Az Arany János MME 2008-ban vásárolta meg a házikót, anyaországi pályázati forrásból. Az egyesületi gyűléseken jóízű beszélgetések, ábrándozások alkalmával született meg a Tájház ötlete. Mindig álmodoztunk arról, hogy legyen egy olyan terünk, ahol ki tudjuk állítani, közkinccsé tudjuk tenni mindazokat az értékeket, amelyek a helyi néphagyomány gazdagságát hirdetik, illetve meg tudjuk azt őrizni az utókor számára is. A viselettől kezdve a régi bútorokon át magát a tisztaszobát és sok egyéb dolgot is. Gondoltunk arra is, hogy legyen a háznak egy olyan része, ahol össze tudunk jönni. Így már a kezdetekkor úgy képzeltük el, hogy egyszer majd közösségi házként is funkcionálhasson – magyarázta Klenanc József, az egyesület akkori alelnöke.

– Találtunk is a falu központjában egy takaros, helyes kis házikót, benne két búboskemencével, leeresztett mestergerendával. A házon apró ablakocskák, régi ajtók voltak, a részét képezte egy nyitott gang, vagyis minden olyan volt, akár a mesében… Jobban körülnézve azonban hamar ráébredtünk arra, hogy rengeteg munka vár ránk, a tetőtőtől kezdve nagyon sok mindent rendbe kellett hozni rajta. A Magyar Nemzeti Tanács akkori vezetésének köszönhetően sikerült anyagi forrásokat szereznünk a ház felújítására, rendbetételére. Először a tetőzetet cseréltük le, majd az ablakokra zsalut tettünk. Rendbe tudtunk hozni két helységet, az elsőt, a tisztaszobát és az utána következőt, a konyhát. A tájház részleges megnyitóját a XXXVII. Durindó és L. Gyöngyösbokréta alkalmával tartottuk meg. Valamivel ezután új tető alá hoztuk az épületet, a lenti kiskonyhai részeket lebontottuk, és ott alakítottuk ki a közösségi térnek szánt részt, a különböző összejövetelekre szolgáló helyiséget, terasszal, konyhával, mellékhelyiséggel – emlékezett vissza Klenanc József, aki elmondta, itt megállt a felújítás, mivel a többi helyiség, a hátsó szobák kialakítására már nem tudtak anyagi forrásokat szerezni. Igen nagy nehézséget okozott továbbá az is, hogy ez volt az az időszak, amikor a faluból, a közösség meghatározó tagjai közül többen is külföldre költöztek, ezért emberhiánnyal is küzdöttek.
Szerencsére időközben kialakult a tájház tulajdonosa, az Arany János MME és a helyi Tamaskó József Méhészegyesület között egy igen gyümölcsöző együttműködés, aminek köszönhetően különböző pályázatokon is eredményesen vettek részt. Ma is kiváló együttműködést folytatnak egymással, és a tájház körüli fejlesztésekben is mindenben számíthat egymásra a két egyesület tagsága.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →