Magyar anyanyelvápoló szakkört indított Csonoplyán a település plébánosa. Hajdú László 2019-ben kezdte meg szolgálatát a nyugat-bácskai faluban, ahol a helyi általános iskolában már negyven éve nincs magyar tannyelvű oktatás. A helyi emberek számára a templom az, ami a nemzethez való tartozást jelképezi, így a magyar identitás megőrzésére irányuló igényeket felismerve a fiatal pap kettős szerepet vállalva azon dolgozik, hogy újjászervezze a magyar közösségi életet.
Az anyanyelvápoló foglalkozások megtartására a plébánián lett elkülönítve egy épületrész, a plébánia épülete azonban az idő múlásával nagyon rossz állapotba került. A falakat szigetelni kellett, új padlóra volt szükség, az elektromos vezetékeket és az ablakokat ki kellett cserélni. Magyarország Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. 2 millió forintos támogatásával tavaly novemberben kezdődött a terem felújítása. Ezután a Magyar Nemzeti Tanács 600 000 dináros támogatásának köszönhetően megvásárolták a bútorokat, valamint egy okostáblát is felszereltek a teremben.
Hajdú László (a szerző felvétele)
— Az első pillanattól kezdve közösségben gondolkodtam. Láttam azt, hogy az itteni magyar híveknek nincs közösségi terük, igényük viszont lenne rá. A hitoktatáson feltűnt, hogy a gyerekek küszködnek a magyar nyelvvel, hiszen a helyi általános iskolában csupán környezetnyelvként oktatják. Ebből jött az ötlet, hogy a plébánián alakítsunk ki egy olyan termet, ahol lehetőséget tudunk teremteni arra, hogy aki szeretne, az tanulhasson magyarul — emelte ki lapunknak a plébános. — Az emberek pozitívan fogadták a kezdeményezést. Az általános iskolások számára három csoportot indítottunk, az elsőbe járnak az elsősök és a másodikosok, a középsőbe a harmadik és a negyedik osztályosok, a harmadikba pedig a fölsősök. A tiszta magyar családból származó gyerekeken túl olyanok is jelentkeztek, akik vegyes házasságból származnak. Ez is azt mutatja, hogy az ilyen családokba született gyerekekben is megvan az érdeklődés arra, hogy megtanuljanak magyarul. Sőt, vannak köztük olyanok is, akik egyáltalán nem tudnak magyarul, hiszen Csonoplya egy olyan szórványtelepülés, ahol sok magyar származású családban már otthon is csak szerbül beszélnek, mert így könnyebb számukra a kommunikáció. A foglalkozások lényege, hogy a gyerekeknek gazdagodjon a szókincsük, de közben nagy hangsúlyt helyezünk a vallási ünnepeinkhez kapcsolódó népszokásokra is. Itt kapcsolódik össze a hitoktatás a nyelvoktatással. Megközelítőleg harmincan vannak a három csoportban. Ez több, mint amennyien a hitoktatásra járnak, a vegyes házasságokba született gyermekeket ugyanis a szülők általában nem a katolikus templomban keresztelik meg, ha egyáltalán megkeresztelik őket. Az a cél, hogy egy új generációt neveljünk ki. Márciusban pedig a szülők érdeklődését figyelembe véve már a fiatalabbak felé is nyitottunk, és a két-három évestől az öt-hat éves gyerekek számára Ringató elnevezéssel külön foglalkozásokat indítottunk. Ezeken az órákon mintegy tíz gyermek vesz részt, természetesen szülei kíséretében. A felújított terem az egész közösség számára nyitott, így az anyanyelvápoló órákon és a hitoktatáson túl itt kézműves-, kreatív foglalkozásokat is tartanak. Ezt önkéntes munkával működtetik a szülők. Karácsonykor adventi koszorút készítettek, húsvétkor tojásfestés volt, farsangkor pedig maszkokat csináltak. Itt az emberek számára a templom sokkal több, mint egy szakrális épület, ez szimbolizálja a nemzethez való tartozásukat. Egy ilyen szórványkörnyezetben a falu plébánosa nem csupán lelkipásztor, hanem nemzeti identitásában is erősíti a közösséget. Sokkal nagyobb szerepe van, hiszen az itteni magyarság szellemi és mindennemű vezetőjévé kell válnia, ezért is gondolom azt, hogy nem szabad feladni. Reményik Sándor örök igazságként megfogalmazta: „Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát!” A nemzetben való megmaradásnak ez a két alappillére, most az iskolából próbálunk valamit visszaállítani — tette hozzá Hajdú László, aki arra is rávilágított, hogy a papok általában csupán meghatározott ideig vannak egy plébánián, ezért az a célja, hogy a közösséggel együttműködve minél több embert megszólítva alakítsa ki a közös munkát, hogy az így létrejött rendszer működőképessé váljon.
