Nyugat-Bácska Portál

Bérmálás volt a nemesmiliticsi Kisboldogasszony templomban. Raffai László fotója:

A Bethlen Gàbor Alap tàmogatàsànak köszönhetően hasznos eszközökkel szerelhettèk fel a kupuszinai Szent Anna egyhàzközsèg, eddig üresen àlló hittantermèt.

Megvètelre került egy laptop, projektor, csocsóasztal, ping-pong asztal, 10 darab szèk, konferencia asztal, okostàbla. 

Gomboson is javàban zajlik a strandszezon: 

A doroszlói Ódry Terézia nyugalmazott biológiatanár szakmai elhivatottsága és a minden fajta megőrzésére, értékmentésre irányuló igyekezete túlzás nélkül mondható, hogy Vajdaság-szerte ismert. Jelenleg a magyarországi Tündérkert- mozgalom mintájára azon dolgozik, hogy szülőfalujában, Doroszlón is létrejöjjön az őshonos gyümölcsfák oltványok révén való megőrzése. Emellett nevéhez fűződik annak ötlete is, hogy a Doroszlói Keresztény Magyar Nyugdíjas Egyesület tagjai hozzanak létre a Doroszló–Szentkúton egy gyógy- és fűszernövény kertet. Azóta ez a kezdeményezés is termést hoz, az egyesület tagjainak gondos kertészkedése alapján. Terézia teremtő, megőrző és továbbadó attitűdje családi örökség, amelyben immár unokái is részesülnek. Az egykor társadalmi szerepvállalásban szintén kiállását bizonyító biológus azt vallja, a jelenben ki tudja teljesíteni mindazt a természetes ambíciót, amely már gyerekként megmutatkozott benne a biológia irányába. Minderről és egyéb tervekről, sőt a biodiverzitás lehetőségeiről is beszélgettünk, erdőkerttel övezett otthonában:

Honnan indul és milyen út vezet a Tündérkertig, az őshonos gyümölcsfák helyi génbankjáig?

– Még mielőtt tudomást szereztem volna arról, hogy létezik a Tündérkert-mozgalom, akkor is nagyon jól ismertem és szerettem a fákat a házaknál. Ugyanis, amikor gyerek voltam, akkor a szomszédok portájára bejáratosak voltunk. Tudtuk azt, milyen fa, mikor érik, és kinél lehet nyugodtan, kinél pedig lopva szemezgetni belőle. Ezek az ízek és emlékek, mára élettanilag is bizonyított, hogy megmaradnak az emberben. Az ízlelő és szagló érzékszervünk kapcsolatban van az emlékközponttal. Az is tudott, hogy a legtovább megőrződő emlékeink az illatok és az ízek. Eljutottam én is abba a korba, hogy elkezdtem ilyen emlékhagyatékok után kutakodni. Tulajdonképpen az öcsémmel együtt lendültem bele annak nyomán, hogy milyen volt a nagypapa udvarában az öklömnyi kajszi, amelynek az íze és az illata, zamata örökre belénk ivódott. Kutakodni kezdtünk, kinek lehet ilyen fája? Egyébként is nézegetni szoktam befelé az udvarokba, most már nem is csak kívülről, mert nincsenek kapuk és sok helyen lakos sem, nyugodtan be lehet menni… Akár gyerekkorban az engedett házakhoz, most az elhagyatott, nyitott telkekhez van szabad bejárás. Nem találtuk meg öregapám kajsziját, ugyanis rá kellett jönnöm, hogy Doroszlón a körtefák dominálnak. Így időközben felfigyeltem rá, hogy az én felfedezői igényem társul egy magyarországi kezdeményezéssel, amelyet úgy hívnak, hogy Tündérkert-mozgalom. Ennek célja a Kárpát-medencében található őshonos gyümölcsfák oltványok révén való megőrzése. Újságból, internetről megtudtam, hogy Kovács Gyula erdészmérnök nevéhez fűződik. Ő az erdész ismeretei segítségével munkahelye környezetében kutatva rájött, hogy nemcsak a házak pusztulnak és az emberek öregednek, hanem vannak megvédendő gyümölcsfáink is. Doroszló, ez a hagyományőrző, viseletéről híres település, bármelyik itteni kulturális örökségünket vesszük figyelembe, mindegyik egy rendkívüli dolog, amivel foglalkozni lehet. Az én gyerekkori élményem és a személyes kutakodásom, továbbá az itt lévő anyag egy bázisként kínálja magát. Így aztán tudatosan kezdtem a munkához. Egyszerre sajnálni és becsülni valók ezek a fák: egymagukban állnak hősiesen, kitartóan, ellenállók betegségekkel, rovarokkal, kártevőkkel szemben. Nem árt nekik semmi… Hiszem, hogy megérdemlik a törődést.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →