Út egy doroszlói Tündérkert felé-Magyar Szó-Hètvège

A doroszlói Ódry Terézia nyugalmazott biológiatanár szakmai elhivatottsága és a minden fajta megőrzésére, értékmentésre irányuló igyekezete túlzás nélkül mondható, hogy Vajdaság-szerte ismert. Jelenleg a magyarországi Tündérkert- mozgalom mintájára azon dolgozik, hogy szülőfalujában, Doroszlón is létrejöjjön az őshonos gyümölcsfák oltványok révén való megőrzése. Emellett nevéhez fűződik annak ötlete is, hogy a Doroszlói Keresztény Magyar Nyugdíjas Egyesület tagjai hozzanak létre a Doroszló–Szentkúton egy gyógy- és fűszernövény kertet. Azóta ez a kezdeményezés is termést hoz, az egyesület tagjainak gondos kertészkedése alapján. Terézia teremtő, megőrző és továbbadó attitűdje családi örökség, amelyben immár unokái is részesülnek. Az egykor társadalmi szerepvállalásban szintén kiállását bizonyító biológus azt vallja, a jelenben ki tudja teljesíteni mindazt a természetes ambíciót, amely már gyerekként megmutatkozott benne a biológia irányába. Minderről és egyéb tervekről, sőt a biodiverzitás lehetőségeiről is beszélgettünk, erdőkerttel övezett otthonában:

Honnan indul és milyen út vezet a Tündérkertig, az őshonos gyümölcsfák helyi génbankjáig?

– Még mielőtt tudomást szereztem volna arról, hogy létezik a Tündérkert-mozgalom, akkor is nagyon jól ismertem és szerettem a fákat a házaknál. Ugyanis, amikor gyerek voltam, akkor a szomszédok portájára bejáratosak voltunk. Tudtuk azt, milyen fa, mikor érik, és kinél lehet nyugodtan, kinél pedig lopva szemezgetni belőle. Ezek az ízek és emlékek, mára élettanilag is bizonyított, hogy megmaradnak az emberben. Az ízlelő és szagló érzékszervünk kapcsolatban van az emlékközponttal. Az is tudott, hogy a legtovább megőrződő emlékeink az illatok és az ízek. Eljutottam én is abba a korba, hogy elkezdtem ilyen emlékhagyatékok után kutakodni. Tulajdonképpen az öcsémmel együtt lendültem bele annak nyomán, hogy milyen volt a nagypapa udvarában az öklömnyi kajszi, amelynek az íze és az illata, zamata örökre belénk ivódott. Kutakodni kezdtünk, kinek lehet ilyen fája? Egyébként is nézegetni szoktam befelé az udvarokba, most már nem is csak kívülről, mert nincsenek kapuk és sok helyen lakos sem, nyugodtan be lehet menni… Akár gyerekkorban az engedett házakhoz, most az elhagyatott, nyitott telkekhez van szabad bejárás. Nem találtuk meg öregapám kajsziját, ugyanis rá kellett jönnöm, hogy Doroszlón a körtefák dominálnak. Így időközben felfigyeltem rá, hogy az én felfedezői igényem társul egy magyarországi kezdeményezéssel, amelyet úgy hívnak, hogy Tündérkert-mozgalom. Ennek célja a Kárpát-medencében található őshonos gyümölcsfák oltványok révén való megőrzése. Újságból, internetről megtudtam, hogy Kovács Gyula erdészmérnök nevéhez fűződik. Ő az erdész ismeretei segítségével munkahelye környezetében kutatva rájött, hogy nemcsak a házak pusztulnak és az emberek öregednek, hanem vannak megvédendő gyümölcsfáink is. Doroszló, ez a hagyományőrző, viseletéről híres település, bármelyik itteni kulturális örökségünket vesszük figyelembe, mindegyik egy rendkívüli dolog, amivel foglalkozni lehet. Az én gyerekkori élményem és a személyes kutakodásom, továbbá az itt lévő anyag egy bázisként kínálja magát. Így aztán tudatosan kezdtem a munkához. Egyszerre sajnálni és becsülni valók ezek a fák: egymagukban állnak hősiesen, kitartóan, ellenállók betegségekkel, rovarokkal, kártevőkkel szemben. Nem árt nekik semmi… Hiszem, hogy megérdemlik a törődést.


Milyen módon valósítható meg a mentési folyamat?
– Pontosan tudom, melyik háznál, milyen fa van. Megesik, hogy amelyik épületben laknak, ott tudnak róla néhány szót mondani, olyan hely is van, ahol bottal üthetjük már az információ nyomát. Amit meg lehet tenni, hogy számontartjuk, hol vannak a fák, aztán átoltjuk őket. Nekem jelen pillanatban öt helyről, ötféle körtefám van és tudom a többi helyet is. Nemcsak Doroszlón, hanem a szomszédos falvakban, Sztapáron és Militicsen is, ez utóbbi helyen az egykori sváb házak udvarából kandikálnak gyümölcsfák szép számmal. Esetleg nem is tudjuk egy-egy körtefajtának a nevét, de ha tudom, hogy hol van, akkor tegyük fel, az idén nyáron végigkövetem az éréseket és akkor tudom majd, hogy az adott helyen két körtefa van az első udvarban. Lefotózom a termést, és télen leveszem róla az oltóvesszőket, van egy képem a gyümölcsről, aztán jóféle azonosító lehetőségek vannak, szakirodalom vagy ha más módon nem megy, összehasonlítással. Aztán, ha mégsem sikerül így nevet adni, akkor abban a gyűjtőkertben például az lesz a nevük, hogy doroszlói körték. De van, amiről tudunk is, így a kipfer körték, amelyeknek nézem és jegyzem a virágzását érését. A fa tulajdonosától megtudtam, már 1923-ban is ettek a terméséből. Ha beazonosítottuk az élőhelyet, begyűjtöttük a vesszőket, a termés alapján azonosítottuk a fajt, akkor lehet biztossággal kijelenteni: megalakult a Tündérkertünk. A szervezési forma még a jövő kérdése, viszont az én kertemben vödrökben, nagy edényekben tárolva százával is elférnek egymás mellett az oltványok. Azonban eljön az idő, amikor egy biztonságos és állandó helyre kell kerülniük.

Vérbeli biológussal egy asztalnál ülve nem állom meg, fel kell hoznom egy témát: korunkat globális éghajlati, ökológiai vészhelyzet jellemzi. Hogyan segíthetünk ezen egyénileg vagy közösségileg?

Beszélnek elsivatagosodásról, ideérkező mediterrán éghajlatról, mindez máskor is volt és most is van. Globális felmelegedés és lehűlés is volt. Nem semmiért pusztultak ki állatok, jelentek meg újak alkalmazkodással. Nem tagadhatjuk, nagy a veszély és ez ellen mi, egyszerű emberek nem tehetünk más módon, csakis a szokásaink megváltoztatásával. A tudatos vízhasználattal, a csomagolt áru hulladék anyagainak kezelésével stb. Ha ezt gyakorlatba vetetnék velünk, akkor mi, egyszerű emberek éreznénk, hogy tettünk valamit. A természet, a Föld igyekszik túltenni magát a nehézségeken, újabb lehetőségeket kínál föl és a növényzetben, amely erre felénk megtalálható most, óriási potenciál lakozik, hogy minimumban mit visel el, milyen alacsony és milyen magas hőmérsékleten. Az említett öreg fák kaptak hideget, meleget már és mégis itt vannak. A természetes, a helytálló növényzet, az még ellenáll. Amikor majd föladja, mert hát számítani kell arra, hogy előbb vagy utóbb feladja, akkor, ahogy annak idején a tanítványoknak mondani szoktam Alfonzo után szabadon: „van másik!” Felbukkan egy olyan növénytársulás, amely nem volt eddig és egy egészen új kinézetet, habitust ad a környezetnek. Mindez a biodiverzitás fontos alapletétele is.
A rendezett növényi sokféleség ékes példája a Doroszló–Szentkúton kialakított gyógy- és fűszernövény kert. Mi ennek a története?
A Kuckó Gyermeksarok védnöksége alatt működő Keresztény Magyar Nyugdíjas Egyesület tagjaiként, a Doroszló–Szentkúton teret, helyet kapva kialakítottuk ezt a gyógy- és fűszernövény kertet. Huszár Mátyás készítette el számunkra a területet, jómagam voltam az, aki a növények nagy részét szaporítottam, kaptunk is Kupuszináról, termesztőktől, Toldi Istvántól és Szilágyev Dánieltől. Megrajzoltam a térképet, a parcellákat. Amikor a növények elég nagyok lettek, akkor kiültettük őket.

A kert állandó gondnoka jelenleg Turkál Katica, Stock Katalin és Dékány Ilona. Magam is társulok hozzájuk és a fiam, Árpád is szükség esetén segít nekünk. A kertben található több mint húsz fajta növény nevét Turkál Marianna kiírta táblákra, hogy az odatévedő érdeklődő informálódhasson. A gyógy- és fűszernövény kertben található növények egyebek mellett: citromfű, borsmenta, rozmaring, levendula, lestyán, tárkony, bazsalikom és a Doroszlón becsben tartott kerti ruta, amelyhez népi hiedelem fűződik. Nagyon szép lett az ültetvény, méhekkel teli, egyszóval az, aki szereti a természetet, aki ilyesmivel foglalkozik, annak odavonzza a tekintetét. Tavaly arattunk is, volt szüret, amelynek során, megszárítottuk a növényeket és aztán a vírushelyzet miatt nem történhetett velük sok minden. A tavalyi szárítmányokat csomagoltuk be az idei Agrofesztiválra és próbáltuk az egyesületünket is népszerűsíteni ezekkel a kiállított növényekkel. A továbbiakban a terményeket úgy csomagolnánk majd, hogy tartósak maradjanak és akkor jönnek ugye a búcsúk, a táborok, az egyéb rendezvények, ezeken tudunk majd bemutatkozni a termények, a kert által vagy akár idő közben is, mindig valamiféle ügyeletben rendelkezésére állni a Szentkútra folyamatosan érkező zarándokoknak. Szerintem fontos, hogy adott legyen a lehetőség tördelni, vinni a növényből, az idelátogatók az élményt összeköthessék az illattal is, hogy visszautaljak a fentiekben taglalt összefüggésekre.
Szerteágazó az életútja is. Milyen kötődések határozták meg az emberi, a szakmai fejlődése során és merre terjed tovább az érdeklődési köre?
Nyilvánvaló volt, hogy biológiát tanulok majd. Kislányként lementem a Mosztongára, és emlékszem, nagyon rácsodálkoztam a sárga nősziromra, kísérleteztem a növénnyel… Nem voltam sohasem tudós biológus, teret kívántam, széles területeket akartam bejárni, szakmailag is. Jelenleg főként a magam örömére teszem mindezt. Tanítottam Hertelendyfalván, majd sokáig Kúlán, nagyon keveset Palicson is, aztán Doroszlón és Gomboson. Voltam munkástanácsi elnök, községi biológia tanári elnök, több mint egy évtizedig igazgató a doroszlói általános iskolában. Hosszú ideig tartott, de sejteni lehetett, hogy egyszer eljutok a Tündérkert ötletéig. Apám a községi mezőgazdasági statisztika vezetője is volt. Feljegyzéseiből való az adat a házaknál lévő gyümölcsfákra vonatkozóan, 1961- ből: 2050 szilvafa, alma 1300, körte pedig 1150. Ehhez képest most a díszkertek népszerűek és gazdaságosan kitermelhető gyümölcsösök vannak, amelyek termésének zamata elveszett, mert a genetikája a kinézetre törekszik.
A biológia sokszínűség itt a falu körül nagyon kifejezett, mert Doroszló olyan hely, ahol nemcsak megmunkált területek vannak, hanem, itt található kaszáló, puszta, erdő és valaha a Mosztonga is. Minden, ami egy embernek az élethez szükséges, amit a természet nyújthat, az megvolt, megadatott. Mindezt a biológiai sokszínűséget igyekszem magam is megvalósítani a kertemben, erdőkertnek mondható, több mint negyven fajta gyümölcsfám van, vegyesen a dísznövényekkel, kísérő növényekkel.
A növényekkel kapcsolatos kutatásaimat, a felfedezéseket rendszeresen publikálom a Nyugat-Bácska Portálon. Új tervem is van: a falu környéki vadon élő gyógynövények feltérképezése, gyűjteményének elkészítése.

L. Móger Tímea, Magyar Szó- Hètvège

Kategória: Egyéb | A közvetlen link.