„Minél távolabbra sodor bennünket a sorsunk, a szülőföld emléke annál élesebben él szívünkben.” Ezt tapasztalja Kővári Tünde, szilágyi születésű, Budapesten élő festőművész. Különleges, a grafika és a festészet elemeit ötvöző alkotásait legutóbb szülőfalujában mutatta be. A kiállítás helyszínén, a szilágyi Szent István király templomban kisebb tömeg gyűlt össze, megcsodálni festészetét, amelyet áthat egyfajta harmónia, a természet színei, formái és a szülőföld iránti rajongás. Tünde rendszeresen kiállít Magyarországon, a közösségi felületeken 8000-es követői közössége van, műtermének ajtaja mindenki előtt nyitva áll, ugyanis fontos számára az emberekkel való párbeszéd. Képei ihletésének történetét papírra veti, azt mondja, így könnyebb őket készen elengednie. Gyanítom, az írásos megfogalmazás szeretetének, képességének köze lehet ahhoz is, hogy az édesapja Kővári Árpád, aki több mint két évtizeden át volt a Magyar Szó és a Dunatáj újságírója. Kővári Tündével ezért (is) írásos formában ,,beszélgettünk” és mondhatom, élmény volt:
Szülőfaludban a kiállítás helyszínén, a Szent István király templomban mondhatni, kisebb tömeg fogadott. Nagyon sokan kíváncsiak voltak az alkotásaidra. Hogyan érintett ez a látványos érdeklődés, az itthoni közönséggel való találkozás alkalma?
– Meglepődtem a nagy érdeklődést látva, tapasztalva. Sokan már napokkal előtte jelezték, hogy látták a plakátot, hallottak a kiállításról, természetesen jönnek, ott lesznek. Ismerősök, régi osztálytársak, barátok… és ismeretlenek is, akik a közösségi médiákban követik a festményeim születését, alakulását. Nagyon jólesett mindezt megtapasztalni. Egy visszaigazolás volt arra vonatkozóan, hogy az utam helyes és a festményeim beteljesítik küldetésüket.
Sokan követik otthonról is az oldalamat, Nyugat-Bácskából a legtöbben, de Szabadka környékéről és a Tisza mentéről is rendszeresen hozzászólnak a festményekhez. Amikor olyasmit írok a képekhez, amiből kiderül, honnan származom, azonnal jönnek a szívmelengető kommentek: „örülök, hogy te is a mi lányunk vagy!” – és hasonlók. Ezek a hozzászólások mindig nagy örömet szereznek. Zomborban tervezünk egy kiállítást valamikor az ősz folyamán, zajlanak az egyeztetések ennek ügyében a Magyar Polgári Kaszinóval.
Kerülő úton jutottál vissza a festészethez. Miként látod, az, hogy külföldön élsz, plusz tartalmakkal gazdagítja a visszanézést, illetve esetleg más színben és formában hozza eléd az „otthonról hozott” mondanivalót, amelyet alkotásaid meghatározó elemének tartasz?
