Nyugat-Bácska Portál

Október 6- án a zombori Magyar Polgári Kaszinó szervezésében Kegyeleti napot tartottak az Aradi Emléknap alkalmából. 

Az emlékezés kegyeletadó gyászmisével kezdődött a Szent Rókus temető melletti Szent Kereszt templomban.

Koszorúzás ünnepség zajlott az 1848/49- es emlékobeliszknél, majd a világháborúban elesett katonák sírjánál. Áldást mondott Orosz Attila, bácskai református esperes. Emlékező beszédet mondott Rezicska Károly, a Kaszinó Műemlékvédő szakosztályának vezetője. Egyebek mellett hangsúlyozta:

,, 1849. október 6-ra emlékezni szent kötelességünk és az emlékezet egyben lehetőség is, hiszen általa építhetjük a jövőt, dicső múltunk előtt tisztelegve az elkövetkező generációknak mutathatunk irányt, utat, példát (…) Ezen a napon különösen fontos továbbá megemlékeznünk arról, hogy a történelem legsötétebb fejezetei is magukban hordják az újjászületés, az örök emberi értékek legyőzhetetlenségének ígéretét… “

A kegyelet virágait elhelyezte Sarlay Péter, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának konzulja, továbbá a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a Szent György Lovagrend, a Vitézi rend, Baja város önkormányzata, a bajai Trianon Tàrsasàg, a Vajdasági Magyar Szövetség, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, a Magyar Polgári Kaszinó képviselete.

Ezt követően koszorúzással egybekötött alkalmi műsort tartottak a Magyar Polgári Kaszinóban. Ünnepi beszédet mondott Dr. Karcher Erzsébet, a Kaszinó elnöke. Fellépők voltak: a Kanizsai Ilona és Kapitány Mátájsz Sarolta alkotta bezdáni énekkettős, a Kaszinó fiataljai, Gajdos Edina és Szladek Vince, valamint a Kaszinó dalárdája, ft. Drobina Gábor, zombori káplán vezetésével. 

Schweidel József Aradi vértanú mellszobránál az emlékezés koszorúját elhelyezte  Sarlay Péter, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának konzulja, továbbá a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a Szent György Lovagrend, a Vitézi rend, Baja vàros önkormànyzata, a Dunatáj Egyesülés, a Vajdasági Magyar Szövetség, a a Magyar Polgári Kaszinó képviselete.

A Kegyeleti nap a Bethlen Gábor Alap támogatásával valósult meg.

Újra indulnak a Ringató foglalkozások Bezdánban. Október 7- én 18 órára, a Helyi közösség nagytermében várják a kisgyermekes szülőket, nagyszülőket.

Archív fotó

A zombori Ravangrad Karate Klub résztvett az inđijai Željezničar Karate Klub és a Vajdasági Karate Szövetség vajdasági szintű megmérettetésén.  A következő eredmények születtek a Klub versenyzőit illetően:

Harcban második lett Irina Sabljić, a bemutatókban első helyezett Lara Orban, második Kristijan Kovačević, harmadik helyezett Anđela Vilhelm és szintén bronzérmes Novák Andor.

Ezekkel a helyezésekkel megszerezték a jogot a Szerbiai Kupán való részvételre, amelyre október 2- án és 3- án került sor a mladenováci Sportközpontban.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A zombori Orsovai Hedvig zenei és emberi pályafutása nem mindennapi. Géniuszként már ötévesen rendkívüli felvételt nyert a zombori Petar Konjović Zeneiskolába. 2014- ben, Hedvig tizenegy éves korában CD-lemezt adott ki tizenhét zenei szerzeményével az újvidéki Art Mreža Kiadóvállalat. Nyolcadik osztályban felkerült Budapestre tanulni, jelenleg a Bartók Konzervatórium diákja és készül a felvételi vizsgára a Zeneakadémiára. Mindeközben sorra nyeri a rangos zongoraversenyeket. Legutóbb a Kárpát-medencei Nemzetközi Zongoraverseny első díját kapta. Elmondása szerint a kihívások megedzik és ehhez a kiforrott, felnőtt művészembernek is dicséretére váló kiálláshoz hozzásegítette a tudat, hogy a családja, az itthoni közeg mindenben támogatja. Ebbe a családba egyébként két zenei világcsoda született, Hedvig bátyja, Orsovai Endre is zenei zseni, ő is Budapesten, a Zeneakadémián tanul.  Hedviggel a legfrissebb sikerélményekről, a zeneszerzésről, az önzetlen előadóművészetről, példaképekről, tervekről beszélgettünk:

Emlékszel-e a pillanatra, amikor először leültél a zongora elé, illetve arra, hogy milyen érzésből, motivációból  született az első kompozíciód?

– A bátyám, Endre hallás után játszotta a darabokat, én állandóan ott toporogtam mellette, nekem is megtanított párat, amelyet később négykezesként játszottunk. Igazából amióta az eszemet tudom, zongorázok. Az első darabom megszületésével kapcsolatban viszont tisztább emlékeim vannak. Mindig zenéket hallottam a fejemben, de nem törődtem velük, mert édesanyám mindig képzelgésnek vélte. Voltak előbb is kompozícióim, de azokat nem nevezném daraboknak. Viszont az első darabom akkor született, amikor Endrét meghívták fellépésre Lengyelországba, a siedlcei Chopin-fesztiválon. Kilencéves fejjel azt hittem, hogy én is mehetek és repülőgéppel utazhatok, előre örültem, mert még nem repültem soha. Anyukám viszont felvilágosított, hogy csak a bátyámat hívták meg, engem nem. Erre én olyan sírásra fakadtam, hogy bánatomban megírtam az első darabomat, a Madarat. Azért lett Madár a címe, mert ha már nem repülhetek, legalább a zeném repüljön.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →