L.Móger Tímea a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének Szórványdíjában részesült, mint a Nyugat-Bácska Portál főszerkesztője, a Magyar Szó újságírója. Az alábbiakban Kabók Erikának, a Magyar Szó főszerkesztő-helyettesének méltatását közöljük, amely a zentai díjátadón hangzott el:
HERCEG JÁNOS SZELLEMI ÖRÖKÖSE
Amikor sok-sok évvel ezelőtt először került a kezembe Lennert Móger Tímea
kézirata, önkéntelenül Herceg Jánosra gondoltam. Ahogy olvastam a sorokat egyre inkább erősödött bennem az érzés, hogy ugyanaz a látásmód, ugyanaz az
érzékenység és odafigyelés jellemzi őt is, mint a nagy elődöt. Ahogyan Herceg
János nem tudott elmenni semmi mellett, ami igazi volt, ami a magyar emberek
életéhez tartozott, úgy Tímea is mindenre felfigyel s nem panaszkodik, nem
aggódik, csak megállapít, ha nem éppen kedvező jelenségről van szó. A legtöbb
írásában rajong, szeretettel ír a legapróbb eredményekről is, amit a nyugat-bácskai magyarság fel tud mutatni.
Egyszer megkérdeztem tőle, nem hiányzik a városi nyüzsgés, a szellemi közeg?
Nem akar Doroszlóról elköltözni? Szelíden, de nagyon határozottan azt válaszolta, neki itt mindene megvan, amire szüksége van, ha pedig színházba, irodalmi estre egy jó beszélgetésre vágyna, akkor útra kel. Erős gyökeret és biztos hátteret nyújt neki Doroszló, számára ez a legfontosabb, mondta.
S hogy mi az, ami Herceg Jánost és Lennert Móger Tímeát is fogva tartja Doroszlón? Meglátásom szerint az emberek és a szülőfalu szeretete. Bármelyik írására is gondolok, nem találok benne siránkozást afelett, hogy milyen sokan elmentek, mennyire kiürült a falu. Pedig ez történt, mint annyi más településen.
Mégis Nyugat Bácska szinte minden falujában mintha fogadalmat tettek volna az ott maradottak, hogy a kesergés helyett azokért dolgoznak, akik kitartottak. S
minden településen vannak annyian, hogy meg tudják szervezni a hagyományos
rendezvényeiket, a nemzeti ünnepeken és egyéb számukra fontos történéseken
tudják mozgósítani a helybelieket. Maguknak és magukért.
Kifejezetten elérzékenyültem, amikor a doroszlói templombúcsúra a lányok és a
fiúk felvették a csodálatos népviseletüket. Amikor megkérdeztem, hogy ez mindig
így van-e, azt válaszolták, ez a falu számára ünnep és a népviseletet különleges alkamakkor öltik fel a fiatalok. Ottjártamkor nem voltak különleges vendégek, nem kellett a világnak megmutatni milyen erősek is a gyökereik, csak úgy maguknak, a saját lelkük szépségéért, az ünnephez méltóan öltöztek fel. Mi lehetne ez a hozzáállás, ha nem az önbecsülésük jele.
Lennert Móger Tímea a napi újságírásnak a legnehezebb válfaját műveli.
Tudósító. Márpedig a tudósítói pozíció azt jelenti, hogy gyorsan és mindenről
tájékoztatni kell, de emellett persze nagyobb lélegzetű riportokat, kommentárokat, jegyzeteket is kell írnia. Néha a szerkesztő kéri, de legtöbb esetben ő maga szeretné papírra vetni, amit kikutatott vagy amire felfigyelt.
Nyugat Bácska a többi szórványterülethez viszonyítva éppen Lennert Móger
Tímeának köszönhetően van sokkal hangsúlyosabban jelen a Magyar Szóban.
Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →
