Nyugat-Bácska Portál

Magyar nyelvű Fizika kézikönyv jelent meg harmadikos gimnazisták részére, a Magyar Nemzeti Tanács és az újvidéki Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában. A tankönyv bemutatójára a szabadkai Svetozar Marković Gimnáziumban került sor.

Március 26- án avatták fel Szilágyin a Turul- emlékművet, amelynek elődjét 1942 tavaszán állították a faluban az első világháborúban elesett katonák emlékére (58 katona esett el a faluból), majd ezt 1944 ledöntötték. 

Bársony János és a helyi civil szervezetek, egyesületek kezdeményezésére most Magyarország Kormánya, a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Szövetség és a helyi, továbbá a Szilágyiról elszármazott lakosok támogatásával a Szent István király templom kertjében felállították újból a közösséget erősítő történelmi jelképet, Mrákovics Péter, zombori akadémikus szobrász alkotása. 

Az avatási ünnepséget megtisztelte jelenlétével Pásztor István, a VMSZ elnöke, a Tartományi Képviselőház elnöke, Deli Andor Európai Parlamenti képviselő (Fidesz-KDNP), mgr. Hajnal Jenő, az MNT elnöke, továbbá jelen voltak a helyi tisztségviselők. Az avató ünnepség szentmisével kezdődött a plébániatemplomban. Ft. Kurin István helyi plébános prédikációjában hangsúlyozta az ünnepnap jelentőségét, az elődökről, az ősökről és a hősökről való megemlékezés, az irányunkban tanúsított tiszteletadás fontosságát. 

A szentmisén tekerőlant játékkal közreműködött Micsik Béla népzenész. 

Az avató ünnepségen beszédet mondott Pásztor István, a VMSZ elnöke, aki egyebek mellett a következőket hangsúlyozta:

-Az emberi végtisztesség megadása vezette a szilágyiakat arra, hogy ezt a szobrot felállítsák, hogy örök mementót állítsanak, nemcsak az ötvennyolc embernek, aki az első világháborúban az életét adta a hazáért, hanem az örök magyar reménykedésnek és kapaszkodásnak is. Az emlékművön szereplő Szózat kezdő sorainak parancsszavai: ,,Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar”, kötnek bennünket igazából össze. A nyelven, a kultúrán, a zenén, a népviseleten kívül, a fölött szimbolikus értelemben, misztikus értelemben ez a mondat az a kötés, amely szétszakíthatatlan, amely minden nehézséget túlél, amely mint a búvópatak, újra és újra föltör, amelyik áldozatvállalásra kényszeríti, belső kényszerként az embert. Szeretnék adózni azok emlékének, akik ‘44 után, amikor ezt a szobrot ledöntötték, ennek emlékét, darabjait, az újrafölállításának a reménykedését annyi évtizeden keresztül továbbőrizték. Épp ezért a mai valóban egy ünnepnap, mert olyasmi történik velünk, ami mindent visszaigazol. Visszaigazolja mindazt az imádságot, a buzdítást, a reménykedést, amely a templom falai között évtizedeken keresztül elhangzott. Ha van pillanat, amikor ennek a szobornak a felállítása indokolt és méltó, akkor az a mostani pillanat. Egy ilyen jellegű szobor felállítása mindig politikai, sőt nemzetpolitikai tett. Éppen ezért a legalkalmasabb pillanat a mostani, hiszen ugyanaz a fajta nemzethez való ragaszkodás, a nemzet jövőjét meghatározó idő, amelyben most vagyunk- mondta Pásztor István.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A doroszlói Szent Imre herceg plèbàniatemplomban is ünnepi szentmisèt tartottak. 

,,Március 25., Urunk születésének hírül adása, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén

A nagy várakozás beteljesedéséről szóló ünnepről beszél ez a mai nap. Márián kívül senki nem tudta és és senki sem ismerte ennek az üzenetnek nagyságát és mélységét, és nem is tudott róla senki. Titokban, csendben lépett le ebbe a világba a Mindenható Isten Názáret városában egy Szűzhöz, akit Máriának hívtak. Mária igenje, amikor elfogadja Isten tervét, amikor igent mond Isten tervére, jelenti azt a pillanatot amikor az Isten teremtménnyé alakul a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen méhében. Ezért mondhatjuk azt, hogy a mai napon ünnepeljük a megváltás pillanatát, azt a pillanatot, amikor az Úristen megtette első lépését a konkrét megváltás érdekében. Krisztusért Máriához fordult.
Mária szolgálata révén nyílt meg számunkra is az út a mennyország felé. Mert azzal, hogy Máriát Isten felkérte tervének elfogadására, a későbbiekben mindannyian odaállhatunk a fa alá, és szakíthatunk annak a fának a gyümölcséről, mely fán Krisztus függ. Hiszen Krisztus lett annak a másik fának a gyümölcse, amelyről a Szentírás beszél. Olvashatjuk a Szentírásban, hogy a paradicsom kertjének közepén volt egy másik fa is, az élet fája. S amikor Ádám és Éva ettek a tiltott fáról, kiűzettek a paradicsomból azért, hogy ne szakíthassanak az élet fájáról. Hosszú évezredek után jelenik meg ezen a földön a paradicsomi élet fája, s ennek gyümölcséből kínál szakítani már a Mindenható Isten mindenkinek, akik Krisztus halálában és föltámadásában, hívő lélekkel, Isten felé fordulva kívánnak élni. Isten nem tiltotta el az embert az élet fájától, csak az élet fájához vezető utat tette hosszabbá. Lehozta közénk a földre a paradicsom kert életfáját, a szent kereszt fáját, melyet a megváltás gyümölcse termett. Ennek a lehetőségnek a kezdetét ünnepeljük a mai napban Urunk születésének hírül adásában. Máriában az Ő együttműködését szemléljük. Ehhez a mai naphoz, Gyümölcsoltó Boldogasszony napjához kötődik az angyali üdvözlet emlékezetére, egy a VII. századi népi ájtatosság, az Üdvözlégy egymás után ezerszer történő elimádkozása hálából, köszönetképpen Szűzanyának, hogy elfogadta ezt az isteni tervet és így az Ő anyai szolgálata révén eljuthatott a kereszténység az élet fájához. Köszönjük meg mi is mindig ezzel az imdásággal Máriának azt a szolgálatát, melyet Ő az üdvösség történetében tett.”

Forràs: Szent Imre herceg Plèbània- Doroszló