Szűz Mária mennybevételének ünnepe van.
A Doroszló-Szentkút fotói:
Szűz Mária mennybevételének ünnepe van.
A Doroszló-Szentkút fotói:
Álmokon innen
már a nagy Mindenről (is) letettem
maszatolom az élet valóját
de égiek zörögnek fölettem
szélesre lendítem hát az ingát
álmaimban döngetek kapukat
múzsáktól várok némi ihletőt
parnasszus mentén keresek utat
a magasból igét, vállveregetőt
ténfergek sután akár ha vagyok
küldjétek felém égből a szót
a lét fényét csodálom mint ragyog
súgás susogja a leendő valót
mikor magam között őszintén járok
parány gondolatok sürögnek felettem
a Magas Mező szélfútta jelére várok
megmarad tán az is mit nem tettem…
La
Ragyogás- Pusztai Lajos fotója
Augusztus 17- én tartják a nyugat-bácskai Szent István-napi Kenyérszentelő ünnepséget Zomborban.
A program szerint szerint 17 órától ünnepi szentmise, kenyérszentelés zajlik a Szent István király templomban, majd 18 órától alkalmi műsor lesz a Megyeházánál, ünnepi beszéddel és a csonoplyaiak közreműködésével. Onnan népviseletes, zenés körmenet, a Főutcán át a Szent György térig, ahol össztánc következik, majd a Magyar Polgári Kaszinóban folytatódik a közös ünnepség, mulatság.

A zombori ünnepséget megelőzően augusztus 17- én 16 órától az apatini Szent István-szobornál tartanak koszorúzási ünnepséget.

A nemrég megalakult Bezdáni Települési Értéktár Bizottság elsőként a helyi halászlét — vagy ahogy ott nevezik: halpaprikást — jelölte meg a település kiemelt értékeként. Készítése a régi, Duna menti halászkultúrát eleveníti fel.
Saját karakterrel bír
Bezdánban a halászlé nem csupán étel, hanem, mondhatni, a helyi identitás szimbóluma is, mely generációkon átívelő hagyományokat őriz. A falubeliek számára a halpaprikás főzése szinte szakrális cselekedet, mely összeköti a múltat a jelennel. Elmondhatjuk, hogy ez az étel Bezdánban nemcsak gasztronómiai érték, hanem közösségformáló erő is.
A halászlé, hazánk egyik legismertebb és legkedveltebb nemzeti étele, meglehetősen megosztó (lásd: Szeged és Baja örök harca). Vitathatatlan, hogy ennek az ételnek a hagyománya leginkább a Duna magyarországi alsó és szerbiai felső szakaszán, a Baja—Apatin-tengelyen dívik leginkább. A bajaiak az évi fejenkénti halfogyasztás terén is felettébb kiemelkednek a magyar átlagból, hiszen az 5-6 kilogramm/fő értéknek nem kevesebb mint a tízszeresét eszik.
Számos változatban találkozhatunk a hallevekkel és -paprikásokkal a magyar főzéskultúrában: máshogy készítik a Tisza mentén, a Duna alsó és felső szakaszain, valamint a Balatonon. A halászlevek e sokszínű palettáján mégis különleges helyet foglal el a bezdáni változat, mely nem csupán egy étel — annál sokkal több. Egyfajta kulturális örökség, mely méltán emelhető a gasztronómiai különlegességek sorába. Bár leginkább a bajai halászlével mutat hasonlóságot, attól mégis eltér, saját karakterrel és hagyománnyal bír.