Álmokon innen
már a nagy Mindenről (is) letettem
maszatolom az élet valóját
de égiek zörögnek fölettem
szélesre lendítem hát az ingát
álmaimban döngetek kapukat
múzsáktól várok némi ihletőt
parnasszus mentén keresek utat
a magasból igét, vállveregetőt
ténfergek sután akár ha vagyok
küldjétek felém égből a szót
a lét fényét csodálom mint ragyog
súgás susogja a leendő valót
mikor magam között őszintén járok
parány gondolatok sürögnek felettem
a Magas Mező szélfútta jelére várok
megmarad tán az is mit nem tettem…
La
Ragyogás- Pusztai Lajos fotója
