November 15- én Csonoplya volt a helyszíne a Magyar Szórvány Napja vajdasági központi ünnepségének, amely a helyi Mindenszentek Plébánia és a Dunatáj Egyesülés Nyugat-Bácska Régiófejlesztéséért kezdeményezésére és összefogásával a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetséggel közös szervezésében valósult meg.
Ünnepi áhítat zajlott a csonoplyai Mindenszentek-templomban, ft. Hajdú László vezetésével.
-Ebben a közösségben hét éve teljesítek lelkipásztori szolgálatot és az első pillanattól kezdve átéreztem az itteni, a csonoplyai magyarság helyzetét, láttam annak nehézségeit. A történet azzal indul, hogy amikor ideérkeztem, akkor szerettem volna, nemcsak az Isten igéjét hirdetni az itteni magyaroknak, hanem a nemzetért, a kultúráért, illetve a megmaradásukért is tenni. Mindezért a plébánia épületet úgy alakítottuk át, hogy ott egy közösségi termet rendeztünk be és foglalkozni kezdtünk az anyanyelvápoló csoportokkal. Először a gyerekekkel, majd csatlakoztak a színjátszók, a kézműves szakkörök, a dalárda. Hosszú utat járt be, sok mindent átélt ez a maroknyi magyarság itt, Csonoplyán. Nagy öröm számunkra, hogy az idei szórvány-napi központi rendezvénynek a házigazdájaként lehetünk jelen- mondta Hajdú László, helyi plébános.
Ótos András fotói
A méltó és rangos eseményt megtisztelte jelenlétével Ft. Kurin István és ft. Horváth Ákos, Hugyik Richárd, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke, az ünnepség szónoka, Kabók Erika, a Végrehajtó Bizottság tájékoztatással és Tóth Ramóna nyelvhasználattal megbízott tanácsosa, Kerekes József, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke, pénzügyi államtitkár, továbbá Juhász Attila mezőgazdasági államtitkár, Ótott Róbert, a tartományi kormány alelnöke, tartományi oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi – nemzeti közösségi titkár, Kormányos László sporttal megbízott tartományi segédtitkár, Hugyik Karolina tartományi képviselő, Újhelyi Nándor, a törökkanizsai községi képviselő-testület elnöke, Kanizsai Tamás, a zombori Városi Tanács nemzetközi kapcsolatokért felelős tanácsosa, Kormányos Gyöngyi, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója, Antalovics Péter, a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatója és Puskás János, a Vajdasági Pedagógiai Intézet igazgatója. Továbbá dr. Szőke Anna, dr. Silling István és Silling N. Mária valamint a Petőfi Sándor Program Vajdaságban szolgáló két ösztöndíjasa és mentoraik, a szórványközpontok, szórványkollégiumok, a cserkészmozgalom, közművelődési és közösségi intézmények, szervezetek vezetői, tisztségviselői, munkatársai és a helyi és a környező önkormányzatok, helyi közösségek, valamint a régió művelődési egyesületeinek tisztségviselői, képviselői.
Hugyik Richárd, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke osztotta meg ünnepi gondolatait. Egyebek mellett az alábbiakat mondta:
-A magyar szórvány napja azért fontos, mert a Magyar Országgyűlés ezt az ünnepnapot megtartásra méltónak nyilvánította, és mi is, itt, a Vajdaságban, a Délvidéken hozzájárulunk a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség szervezésében. Mindig egy szórvénytelepülést választanak ki a központi ünnepség helyszínéül. Idén Nyugat-Bácska és azon belül Csonoplya közösségére esett a választás. Az értelem, a ráció segítségével a határon túli, a vajdasági kisebbséget különböző kategóriákba szoktuk sorolni. Így a tömbmagyarságba, a szórványmagyarságba és a szigetmagyarságba. A tömb egy olyan összefüggő település hálózatot jelent, amely alatt elsősorban azt a nyolc önkormányzatot értjük, amelyek Észak-Bácskában és a Tisza mentén találhatók. A szórvány elnevezés maga is beszédes és jelképes értelmű, hiszen a szórvány az, amely a tömbhöz viszonyítottan, különböző összefüggő településeket jelent, de a tömbtől távolabb van. A szigetmagyarság pedig gyakorlatilag a maradéki vagy a satrincai magyarságra értendő vagy ehhez mérten kisebb településeket jelent, amelyek egy más nemzetiségű körben találhatók. A szórványság ilyen értelemben kategorizálható, de a magyarság egységes, egylényegű, összefüggő és így teljesen felesleges felbomlasztani, mert mindenhol ugyanarra a kérdesre kell megtalálni a választ, mégpedig, hogy miként lehet hosszú távon a saját nemzetiségünkben, nyelvünkben, a történelmi tudatunkban, a küldetésünkben megmaradni. A nemzeti narratívák jelentősen összekapcsolnak bennünket, mindez meghatározza az identitásunkat, a tér és az idő is, de ettől szerintem fontosabb, hogy ezen túllépve valamilyen, önmagunkon túlmutató célokat határozzunk meg, amelyek meg fogják erősíteni az identitást- hallottuk a Végrehajtó Bizottság elnökétől.
Sári Enikő, VMMSZ alelnöke a szórvány- és szigetmagyarság üzenetét továbbította. Hangsúlyozta az összefogást, a szellemi erőben való megsokszorozódást, amely ezeknek a közösségeknek tagjait jellemzi.
A közös ünnepi műsorban felléptek: a csonoplyai Mindenszentek plébánia vegyes korcsoportja, gyermekjátékokkal, valamint a felsős csoport, színdarab bemutatásával, a helyi Arany János Kultúregyesület ifjú tagjai tánccal, Törökkanizsáról a Tiszagyöngye Művelődési Egyesület Tücskök vonószenekara, a hertelendyfalvi Tamási Áron Székely–Magyar Művelődési Egyesület tagja, Lőcsei Antal mesemondó, a Muzslai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület Cickafark énekkara előadásában népi énekeket hallhattunk, ahogy a szilágyi József Attila Művelődési Egyesület, Búzavirág asszonykórusa és Borvirág férfikara szintén ilyen jellegű énekeket énekelt, a doroszlói L. Móger Tímea költő, újságíró, művelődésszervező verseket tolmácsolt, a bácskertesi, kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tagja, Szanka Emma énekét hallhattuk, a bácsgyulafalvi Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület valamint a nemesmiliticsi Németh László Magyar Művelődési Egyesület citerásai közösen léptek fel, a kúlai Népkör Magyar Művelődési Központ, Mocorgók és Százszorszép tánccsoportja néptáncolt, a Duhaj zenekar kíséretében, végezetül a nemesmiliticsi Bagi Lea és a csonoplyai Gardil Roland közös, énekes meglepetés-produkciója következett. A műsort Csernai Panna vezette.
A fellépők ,,vallomásait” teljesítették ki a színházterem falain megtekinthető fotók is, a nyugat-bácskai magyarság ösztönös jókedvét, szívósságát és életerejét felmutató alkotások, Stock János alkalmi fényképtárlata.
Sutus Áron, a VMMSZ elnöke a magyar szórvány napjának üzenetéről így nyilatkozott:
-Ahogy fogalmaztak az ünnepi szónokok is, nincs hátrányban a szórvány. Lehet, hogy létszámában kevesebb egy-egy településen, egy kisebb régióban a vajdasági magyarság, de azt gondolom, hogy ez a nap is bizonyítja, erejében mit tud képviselni. Ez a mindenkori üzenete, nemcsak a magyar szórvány napjának, hanem ezeknek a kis magyar közösségeknek is. Nemcsak itt a Vajdaságban, hanem Kárpát-medence szerte vagy bárhol, ahol magyar közösségek tevékenykednek, működnek. Az összefogásnak, az egymásra támaszkodásnak, az együvé tartozásnak a napja ez. Miként tudnak összekovácsolódni lelkek, miként képesek együttműködni a különböző szervezetek, miként tud egy védő intézmény vagy közösségi háló kialakulni, hogy ezt a közösséget megtartsa. Mindebben mélyen ott van az istenhitünk, az európai keresztény kultúránk, az a konokság, amely ezt a magyar nemzetet nem engedte elveszni az elmúlt évszázadokban, évezredekben. Ott van benne az a felajánlás, amely ezt az országot Szűz Máriának ajánlotta, kezébe helyezte. Jelen van tehát a védőháló, de a felelősség is, hogy ezt a védőhálót folyamatosan újraértelmezzük, palástként tudjuk magunk köré kiterjeszteni. Ez a magyar szórvány napjának, a fellépőknek, az otthon ünneplőknek is az örökérvényű üzenete- mondta el Sutus Áron.
A magyar szórvány napjának központi ünnepségét támogatta a Magyar Nemzeti Tanács, a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkárság, a Tartományi Művelődési, Tömegtájékoztatási és Vallási Közösségi Titkárság, valamint Magyarország Kormánya.
Ótos András fotói
