Gyönyörű hölgy
gyönyörű hölggyel
megyek kézen fogva
oviból hazafelé éppen
én vagyok a foglya
kicsit lóbáljuk is a karunkat
nagy dolgokról beszélgetünk
mint akik jól érzik magukat
a hatalmas táska áskál velünk
helyrerakosgatjuk közben
a világ kizökkent tengelyét
állok bő beszédtől elbűvölten
unokám keresgeti a helyét
imént még rosszkedv honolt
elveszettnek találtam magamat
egy cserfes kislány kettőt szól
komoly mosolyával elringat…
La
Szöveg és kép: Pusztai Lajos
