(Majàlis) NAPI SZÈP- Római sàncok- DOROSZLÓ

A bácskai “római sáncok”

Bácska és egyben Doroszló egyik legjelentősebb (ha nem a legjelentősebb) történelmi emlékei az ún. római sáncok. Több okból kifolyólag. Egyrészt mert a Duna-Tisza köze nem bővelkedik monumentális építészeti emlékekben, egykori városok földbe temetett romjaival, uralkodók hatalmas emléktemplomaival, a kőbe vésett történelem maradványaival. Ami megmaradt a letűnt idők emlékeiből, ma már csak szerény keretek között vall szűkebb hazánk egykor dicső történelmi múltjáról. Másrészt. a római sáncok az elmúlt évtizedekben publicisztikailag a feledés homályába merültek.A két földsáncról, amelyek Római sáncok néven kerültek a térképekre, az első jelentések A. F. Marsigli gróf tollából származnak. Marsigli a XVII. század utolsó évtizedeiben Savoyai (Eugen) Jenő herceg, Habsburg-hadsereg főparancsnok hadmérnökezredeseként járta be a török uralom alól az előző években felszabadult Bácskát. A Dunáról írt munkájában (Danubius Pannonico-Mysicus, 1726) feljegyezte mindazokat a számára érdekesnek vélt helyeket, amelyek egykori építmények vagy erődítmények romjai lehettek. Ennek köszönhetően sok olyan romhelyről tudunk, amelyek már nem léteznek. A római sáncok esetében más a helyzet. Az elmúlt évtizedek súlyos pusztításai ellenére egyes részeken még most is jól kivehetők, sőt helyenként a (erdőktől) védett részei feltehetően eredeti magasságukban (pl. Doroszló környékén) megmaradtak.

A két óriási földmű titka mindig kedvenc témája volt a múltat kutató szakembereknek. Jó példa erre az 1885-ben megjelenő Bács-Bodrog vármegyei Történelmi Társulat Évkönyvének I. füzete, amelyben az első cikk a római sáncokról szól. A szerző, Dudás Gyula, jó érzékkel ecseteli a vélt igazságot, azaz a sáncok eredetét, funkcióját. A második világháborút követően a vajdasági régészek figyelmét sem kerülte el ez a kérdés. Különösen Nagy Sándor és Szekeres László foglalkoztak behatóbban a sáncokkal. Régészeti ásatásokra is sor került egy épen maradt szakaszon, boroszló környékén. Ennek ellenére mind máig senkinek sem sikerült felfedni az igazságot, legalábbis nem teljes egészében. A helyzetet csak bonyolítja, hogy a sáncok neve (kis és nagy sánc) kutatónként, illetve térképenként változik!

Ma már vitathatatlan, hogy az Újvidéktől Bácsföldvárig csaknem egyenes irányban húzódó töltés római eredetű, s a Tisza torkolatát volt hivatott védeni a Duna-Tisza közén élő szarmata eredetű törzsekkel szemben. Viszont az Apatintól induló és Dél-Bácskát félkörben körülölelő sánc építőiről semmi bizonyosat nem tudni. Tény, hogy a sáncok két helyen metszik egymást, ám nem eldöntött, közülük melyik épült korábban. Európa különböző helyeiről ismert római határerődítéseket, pl. az angliai Vallum Hadrianit vagy a németországi Limes Romanust figyelembe véve, az Apatintól kiinduló földsánc nem épült római mintára. A római hadmérnökökre jellemző nyílegyenes szakaszok, valamint a mértani szögben kiképzett fordulók ennél a földműnél szinte teljesen hiányoznak. Ugyanakkor a legújabb régészeti kutatások minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy a védősánc eredetileg a déli irányból jövő támadás(oka)t volt hivatott kivédeni.

Forràs: Doroszló honlapja http://www.vajdasag.hu/doroszlo/sanc.php