,,Tulajdonképpen mindig Zomborról és Nyugat-Bácskáról írtam”- interjú Fekete J. Józseffel

Fekete J. József többszörösen díjazott író, irodalomkritikus, publicista, irodalomszervező nemrégiben átvette a Magyar Szó életműdíját. Zombori rádiós szerkesztőként, majd vajdasági magyar napilapunk zombori munkatársaként negyven éven keresztül rólunk, nyugat-bácskaiakról írt, mindennapjaink hírértékű aktualitásairól adott számot, publicisztikáiban megfogalmazta kritikai véleményét is, amellyel nem kötelező egyetérteni, de mindig érdemes elgondolkodni rajta. Fekete J. József vagy másik szerzői nevén: szikics, aki Bácskossuthfalván született, Bácsgyulafalván nevelkedett zombori (újság)író lett, itt dagadt életmű nagyságúra munkássága, a városban, amelynek piacára mindig szeret eljárni, talán, mert ott gyűjthetők be a legjobb, a legemberibb témák. Állítása szerint a zombori piac már nem a régi, szikics pedig nyugdíjba készül, mostanság thrillert és horrort olvas és talán a változatos olvasmány élményeknek köszönhetően is folytonos frissesség, megújulás jellemzi. Sokunknak példaadó Fekete J. József életműve és személyisége- ember(i), akivel jó Találkozások, a beszélgetések kötnek össze bennünket: 

Nemrégiben a Magyar Szó életműdíjában részesültél, sok évtizedes pálya áll mögötted a publicisztika, de az irodalom terén is. Hogyan élték meg a szépirodalmi entitásaid, amikor például szaladni kellett a zombori rádió szerkesztőségébe vagy az ,,utcán heverő” téma után, illetve fordítva mit szólt Fekete JJ vagy szikics, amikor ,,dörömbölt a szerkesztőség ajtaján” az inspiráció, a történet vagy szót kért egy-egy véleményezendő írásmű?

 – Esetemben egymásba fonódott mindaz, ami írással kapcsolatos, voltaképpen egymáshoz csiszolódott a magánélet és a szépirodalom utáni érdeklődés. Ennél fogva az általam művelt műfajok és alkalmazott stílusok egymást erősítik vagy gyengítik, de általában azonos tőről fakad az inspiráció, még az irodalomkritikába is beóvatoskodik valami a köz-, vagy magánéletből, a társművészetekből.

Fekete J. József (Bahget Iskander fotója)

Feltételezem, hogy sok ,,hívás” ért a karriered során, bizonyára megszólítottak bácskai, nagyobb városok, külföldi szerkesztőségek is. Mennyiben adott hozzá a munkásságodhoz a választott (?) élettered, amely egyben a szülőhelyed is: Nyugat-Bácska?

– Soha nem esett nehezemre más, akár határon túli szerkesztőséggel együttműködni, idehaza ez napi szinten működött az Újvidéki Rádióval, hangzó anyagokat cseréltünk több helyi és körzeti jellegű adóval, közel egy évtizeden keresztül készítettem a Hangoskönyv irodalmi magazint, amit Budapesten, Szabadkán, Pécsett, Lentiben, Muzslyán, Baján, Lendván, havi rendszerességgel sugároztak.  Negyedévenként egész napos, élő riportműsorokat készítettünk a Magyar Állami Rádió, a Horvát Állami Rádió szerkesztőségeivel, a Pécsi és a Bajai Rádióval egyetemben. Ezek az adások hatalmas szakmai tapasztalatot és gyakorlatot jelentettek. Az újságírás terén huzamos ideig állandó munkatársa voltam a Magyarországon megjelenő Petőfi Népe napilapnak, és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége folyóiratának.

Egyik feladat se esett nehezemre, mert mindig Zomborról, meg a Nyugat-Bácskáról írhattam. Ha más feladattal bíztak meg, akkor is ezekről a fizikai-kulturális térségekről írtam, mert idejekorán elsajátítottam a technikát, hogy kérdezzenek is bármiről, én úgyis arról beszélek, amiről szeretnék.

Bácskai riport

Jársz még a zombori piacra, ha igen, mi mindent észrevételezel, mennyiben változott az idő múlásával a piacozás, az ottani kommunikáció kultúrája?

 –Karácsonyra kaptam egy kis ajándékot az élettől, fél szememre teljesen elvesztettem a látásom, január végén egy állapotmegőrző műtétet végeztek az ép szememen, fizikai erőnlétem az alatt az idő alatt lenullázódott, így immár három hónapja nem jártam a piacon. Óriási veszteség! Tavaszig igyekszem majd visszaedzeni magam a korábbi állapotomba. Kommunikációs változásról talán ezt rehabilitációt követően számolhatok be. Eddig mindössze annyit tapasztaltam, hogy a piac működésén olyan emberek igyekeztek javítani, akik soha nem töltöttek fél napot ezen a közösségi téren, hogy eladják portékájukat, vagy beszerezzék a legszükségességesebbeket a háztartásba, vagy egyáltalában nem beszélgettek egymással. Erre utal a piac mai állapota, csillog-villog, de nem funkcionális.

Van-e kedvenc történeted, anekdotád, esetleg ,,tanmeséd” a rádiós vagy a nyomtatott sajtó, illetve akár az irodalomszervezés területén végzett munka idejéből?

 –A Zombori Rádiót privatizáló hatalom egyik napról a másikra fölszámolta a felbecsülhetetlen értékű zenei stúdiót, és újságírói deszkké alakította. Oda zsúfolódott be az összes újságíró, a hangszigetelő üvegfalon keresztül pedig a vezérlőből figyelemmel lehetett kísérni, hogy mi történik a teremben. Én az élő adások végéig maradtam a rádióban, általában egyedüli alkalmazottként. Egyik este beállított egy szakorvos, aki nem Zomborból származott, de sorjázta a helytörténeti munkákat, leginkább az orvostudomány történetéből. Néhány könyvének tető alá hozásában én is segédkeztem.

Ahogy belépett az üvegablakos terembe, megoldotta az övét, majd bokáig lerántotta a nadrágját, megmutatta a sérüléseit, majd elmesélte, hogy elesett odahaza az illemhelyen, meg hogy a felesége milyen kínok árán szabadította ki szorult helyzetéből. Orvos volt, megszokta a meztelenséget, én viszont majdnem szívrohamot kaptam, ahányszor felmerült bennem a lehetőség, hogy valaki fölbukkan az üvegablak mögött, és azt látja a szomszéd szobában, hogy két meglett férfi egyike letolt nadrággal magyaráz, a másik pedig igyekszik visszaerőltetni bekötözött lábára a szövetnadrágját. Riportozás közben még nem ért ekkora stressz!

Sokunknak voltál, vagy a tanítómestere az újságírás, a szépirodalom talaján, kritikusi megnyilatkozásaiddal is. Mit tanított (ha tanított 🙂 neked a szakma, a hivatàs az életről, az emberekről?

– Naprakészséget, szorgalmat, megfontoltságot és – talán – stílust tanultam a szakmától. Egy kevés a szervezésből is ragadt rám.

Herceg Jánossal és Bányai Jánossal

Mi a legutóbbi ragyogó, maradandó olvasmàny- ès  íràsèlmènyed vagy a kettő akár összefügghet?

 – Írni még csak most kezdek majd, Értsd: nem újságcikkeket, olvasni pedig már évek óta thrillert, meg horrort olvasok. Nagy élményem volt legutóbb Joe Hill négy fantasztikus novellája, a Különös időjárás, most meg Stephen King és Owen Kingtől olvasom a Csipkerózsikák című, sokszereplős regényt.

Nem titok, hogy hamarosan nyugdíjba vonulsz. Vannak nagyívű terveid, hogy ,,majd most megírom, elolvasom ezt vagy azt”,  hogy megvalósítasz olyasmit, amire eddig esetleg nem jutott idő, alkalom?

 – Jelenlegi fizikai állapotomra tekintettel nem lehetnek túl távlati terveim. Megelégszem azzal, ha jut nekem annyi kegyelem, hogy minden nap leírhassak, vagy elolvashassak valamit!

Petar Gugleta karikatúrája Fekete JJ- ről

Budapest, Könyvhét 2009

Jódal Rózsával

A budapesti szerb közösség vendégeként

Kartag Nándorral

Bogdán Józseffel

Cikk: Móger Tímea

A fotókat Zámbó Illés, Virág István, Petar Gugleta, Baghet Iskander, Kazi István, különböző intézményvezetők készítették, a karikatúrák Petar Gugleta munkái.

 

Kategória: Egyéb | A közvetlen link.