
Az emberek évszázadokon keresztül csónakokkal, később komppal keltek át a Dunán, Kiskőszeg (Batina) és Bezdán térségében, mivel ez volt az egyetlen megfelelő átkelőhely Mohács, valamint a Dráva–Duna torkolat között. Az 1970-es évek első felében közölt adatok szerint a szóban forgó komp napi szinten mintegy 1500 gépjárművet szállított át, a kialakult sorok miatti várakozás elkerülése érdekében azonban az emberek többnyire kerülő úton, a gombosi híd felé voltak kénytelenek haladni, így ez az állapot akkora már teljességgel tarthatatlanná vált.
A kiskőszegi–bezdáni Duna-híd megépítésének gondolata már az 1960-as évek második felétől kezdte komolyan foglalkoztatni a hatóságokat, habár már hosszú évekkel ezt megelőzően is a folyó mindkét oldalán erős igény mutatkozott a meglehetősen forgalmas folyami közlekedés tartós megoldására. Az 1960-as és 1970-es évek fordulójára kialakult helyzetet jól szemlélteti a Magyar Szó 1970. július 26-i számában közölt életkép: „Mindennapos lett ezen a helyen a hosszú várakozó gépkocsisor, néhány pótkocsis teherszállító kocsi, az idegesen járkáló emberek, szitkozódás, egymás sértegetése és fenyegetése, amely rendszerint a »Ki ért ide előbb?« kérdés eldöntéséből ered. Közben egy nem valami modern, a forgalomhoz viszonyítva túl kicsire méretezett, nehézkesen közlekedő komp szüntelenül mozgásban van a baranyai és a bácskai part között. A várakozók sora azonban csak nem akar csökkenni. Érdekes volna visszapillantani az elmúlt századok során itt lefolyt közlekedés technikájának fejlődésére, ami anélkül is könnyen megállapítható, hogy ez a mostani megoldás éppenséggel nem emlékeztet a technikai forradalom és az atomkorszak korára. Egy német turista nemrégen mintha ezt akarta volna alátámasztani, amikor felháborodva megállapította, hogy »ennél elavultabb és szervezetlenebb folyami átkelés aligha van egész Európában«”.
Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →