A zombori Laza Kostić Kulturális Központ munkatársa, Szitás Mária a doroszlói Petőfi Sándor Általános Iskolában tartott foglalkozást. Az alsósok körében Fésűs Éva: A sündisznócska című versét dolgozták fel csoportos beszélgetés és kreatív foglalkozás keretében:
A lélek útja – Radnóti Miklós-verszarándoklat augusztus 31-én indult Borból és a tervek szerint szeptember 24-én ér véget, amikor Tóth Péter Lóránt kunszentmiklósi “versvándor” 800 kilométer megtétele után a Győr melletti Abdára, Radnóti Miklós halálának feltételezett helyszínére érkezik. A megbékélésnek, a Radnóti által felmutatott humánum minden időben való tiszteletének és megőrzésének jegyében indított kezdeményezés három országot köt össze: Szerbiát, Horvátországot és Magyarországot. A verszarándoklat csaknem 100 településen halad át.
Szeptember 17- én, Radnóti Miklós születésének 110. és halálának 75. évfordulója alkalmából indított verszarándoklat zombori állomásán, a Magyar Polgári Kaszinóban jelen voltak és köszöntőt mondtak a vers-zarándoklat védnökei, Dr. Szili Katalin autonómia ügyekért felelős miniszterelnöki megbízott, Vicsek Annamária oktatási államtitkár, Jerasz Anikó, a Magyar Nemzeti Végrehajtó Bizottságának elnöke, továbbá a népes közönség mellett köszöntötték Pelt Ilona, tartományi frakcióvezető helyettest, Turkál Mariannát, az MNT Oktatási Bizottságának tagját, Szlákó Józsefet, az MNT tagját, Sutus Áront, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnökét és a helyi tisztségviselőket.
A versvándort nagy örömmel várták a nyugat-bácskaiak, az itteni több szereplése alkalmával szerzett régi ismerősök és újabb tisztelői. Tóth Péter Lóránt megérkezésekor egyebek mellett a következőket nyilatkozta:
-Radnótiék útja során Szivác, Cservenka, Zombor szintén nagyon fontos volt, ezért például Szivácon, a kíséretemet képező Pannon Tv stábja által készített dokumentumfilm érdekében többet forgattunk a helyszínen. Ezért meg kellett szaporázni a lábaimat, de hát hála Istennek, hogy időben Zomborba érkeztem, erővel és energiával fölvértezve. Ami az verszarándoklat célját illeti, a saját magamét még mindig keresem benne, azt biztosan, határozottan látom, hogy az elmúlt napokban az a sok ember, aki megmozdult ennek hatására, aki ma összejött itt, Zomborban vagy Cservenkán a templomban és sorolhatnám, az mind eljött, kicsit talán kiéhezett lélekkel várva valami olyasmit, amit Radnótiról esetleg újat tanulhat vagy régit föleleveníthet és a Radnóti-versekben egy kicsit megfürödve talán holnap más, új emberként ébredhet fel.
Jerasz Anikó szervező, védnök üdvözlőbeszédében elmondta:
,,Hetvenöt évvel ezelőtt a gyűlölet, a pusztítás és a harag lángjában égett az egész világ. 1944 őszén Európa szívében ártatlan emberek, közöttük rengeteg fiatal és gyermek esett áldozatul a fajgyűlöletnek. Azonban egy fiatal, élete delét élő zsidó származású magyar költő a hegyek fogságában kemény munkával és éhezéssel tengette mindennapjait. Küzdött a túlélésért. Ember volt ő az embertelenségben, szócső a szótlanságban. Hatalmas lelkierejével felül tudott emelkedni saját halálfélelmén, dacolt a zsarnoksággal, a kegyetlen bánásmóddal. A művészet szépsége, a költészet gyöngyszeme segítségével vigasztalta a munkaszolgálatos bajtársait, ábrándozott a szebb és a dicsőbb jövőről, az örök boldogságról, az otthon fészkének melegéről, a hitvesi szeretetről és a hűségről (…) Ma, 2019- ben egy szintén élete delét élő fiatalember, Tóth Péter Lóránt arra vállalkozott, hogy a neves költő és a többi ártatlanul meghurcolt bori munkaszolgálatos tiszteletére megteszi ugyanezt a 820 kilométeres utat. Az erőltetett menet zombori állomásán művésztársaival, Hajvert Ákossal és a Mécsvirág Együttes tagjaival együtt hívva fel a figyelmet arra, hogyan lehet felülemelkedni a kirekesztésen, a kegyetlenségen, hirdetve az élet szépségét, a család, az otthon, a szerelem örökkévalóságát a líra és a zene nyelvén.”
Dr. Szili Katalin szolidaritást vállalva a verszarándokkal mezítláb mondta el köszöntő szavait:
-Különleges alkalom a mai, ugyanis pontosan ma, szeptember 17- én hetvenöt éve, hogy Borból elindult Radnóti Miklós. (…) Radnóti olyan költő, aki nemzetünk kincse. Térben és időben is ezt jelzi az is, hogy a Kárpát-medence valamennyi sarkában, ahol akár diákot, fiatalt, időset kérdezünk, ki volt Radnóti, tudja rá a választ. Úgy hozzátartozik, nemcsak a kulturális életünkhöz, hanem az életünkhöz egyáltalában, ahogyan gyertyához a lángja. A költőhöz hasonló korú fiatalember, Tóth Péter Lóránt felvállalt valami olyat, amely keveseknek jut eszébe, verszarándoklatot. A zarándoklat a keresztény ember sajátja, és mint ilyen vezeklés vagy bűnbocsánat is. Mindezek mellett pedig egyben emlékezés és emlékállítás, közös kincsünk, a nyelvünk, kultúránk, közös identitásunk mellett és Vajdaság esetében visszaidézése azoknak az egyéb nemzetiségű vagy vallású embertársainknak, akik szintén életüket adták ebben a vérzivataros időszakban (…) 2019- ben mit jelenthet számunkra az erre történő emlékezés? Azt, hogy tisztelnünk kell egymásban a különbözőséget, hogy meg lehet egymás mellett élni, férni magyarnak és szerbnek, vagy magyarnak és szlováknak vagy románnak. Ez a Kárpát-medencei lelkületünknek a megjelenítését vagy éppen annak a 21. századi európai sokszínűségnek a megjelenítését jelenti, ahol békében, szabadságban tudunk egymás mellett élni…- hallottuk a miniszterelnöki megbízottól.
Vicsek Annamária a tisztelet és a szeretet megnyilvánulásait hangsúlyozta a verszarándoklat tekintetében:
Gombos testvértelepülésén, Ballószögön XV. alkalommal tartották meg a Szüreti Napok hagyományos rendezvénysorozatot, egyben megünnepelték a település önállósulását, önkormányzatiságának 65. évfordulóját. A gombosi Arany János Magyar Művelődési Egyesület néptáncosai Stepanović Julianna vezetésével szerepeltek, az Önkéntes Tűzoltó Testület Molnár Dániel, a József Attila Általános Iskolát Blagojević Mária igazgatónő, a Vajdasági Magyar Szövetséget Uzelac Katica képviselte, út főszervezője Klenanc József volt. Vendégüllátójuk Somogyi Lajos, Ballószög polgármestere volt. A delegáció tagjai tárgyaltak a helyiekkel pályázati lehetőségekről, a további együttműködésről, a találkozás következő, gombosi időpontjáról.
A bori munkaszolgálatosok – a feljegyzések szerint 3150-en –, október 6-án este értek Cservenkára. „A kis bácskai településig a 360 kilométeres, gyötrelmekkel teli úton a magyar honvédség katonái kísérték a munkaszolgálatosok menetoszlopát. Odaérve azonban az ott állomásozó, főként a helybéli, úgynevezett népi németekből toborzott SS-alakulat, egész pontosan a 31. SS-önkéntes gránátos hadosztályhoz tartozó tüzérüteg katonái vették át a foglyok őrzését ” – nyilatkozta tavaly a Népszavának Csapody Tamás, aki A cservenkai tömeggyilkosság címmel 2014-ben egy könyvet jelentetett meg a téglagyárban történtekről. Ebben írja, hogy megérkezésük után beterelték őket a Rauch-Glässer-Welker téglagyár udvarára. Abban a hitben tértek nyugovóra, hogy másnap tovább indulnak, de 11 óra környékén lefújták az indulást, és több túlélő szerint is ezen a napon nyugton hagyták őket. Mivel nem gondoskodtak élelmezésükről, megkezdődött az üzletelés.
RADNÓTI IS ELADTA JEGYGYŰRŰJÉT
Gárdos Károly túlélő leírása szerint „a kerítés mellett néhány sváb fél kenyeret adott arasznyi kolbásszal egy arany jegygyűrűért. Akinek nem tellett adás-vételre, az száraz kukoricacsutkán rágódott…”. Gárdos egy későbbi írásából az is megtudható, hogy Borból az első lépcsővel eddig végig gyalogló Radnóti Miklós is eladta jegygyűrűjét. Így számolt be erről: „Mozdulatlanul, lehunyt szemekkel feküdtem, amikor odalépett hozzám és óvatosan kinyitotta a kabátját. Valamit rejtegetett a kabát mélyedéseiben. Nem hittem a szememnek; egy fél vekni fehér kenyér volt az.
