A TOPOLYAI színházteremben SZEPTEMBER 20- án, két előadással. Kezdési időpontok: 16 óra és 19 óra 30. A jegyek 200,00 dináros áron foglalhatók a 024/713-515-ös telefonszámon
Az APATINI színházban SZEPTEMBER 26- án, 19 órától
Fiatal, tehetségüket kibontakoztatni vágyó, amatőr magyarnóta-énekesek voltunk mindketten, amikor először találkoztunk szülőfalum színpadján. Tizenhárom évvel később, ráadásul e cikk megjelenésének napján, Melinda egy még előkelőbb díj átvételére kapott meghívót. Ez nem más, mint az álmaikat és önmagukat sikeresen megvalósító nőket megillető Business Women Awards kitüntetés. Az átadó helyszíne a belgrádi Hyatt Regency szálloda volt.
A csonoplyai Batalo Balázs Melinda nagyjából tizenkét éves lehetett csupán, amikor első ízben orgonához ült falucskájának Mindenszentek katolikus templomában. Az akkor felvállalt kántori szolgálatot tizennégy éven át végezte. Hűségesen és maradéktalan szakmai odaadással. Napra pontosan 2010. június 6-áig. Mint mondja derűsen, a dátumra azért emlékszik ily játszi könnyedséggel, mert akkor, azaz huszonhatodik születésnapjára ajándékként férjet „kapott”. Nikolát, a szorgos, álmait és elképzeléseit egyaránt megvalósítani tudó társat, akivel azóta — a Jóisten akaratából — négy gyönyörű, közös gyermeket nevelhetnek. Mladen tíz-, Rajna hét-, Irina öt-, Đorđe pedig négyéves. Négyük közül a zenéhez leginkább a rangidős csemetéknek van huzalmuk, vagyis az édesanya úgynevezett muzikális génjei őbennük találtak igazán éltető termőtalajra. A fiúcska az éremgyűjtő birkózás mellett a billentyűst bűvöli, a talajtornában jeleskedő nagyobbik leány pedig énekel. Az apróbbak, a szülői idegek húrjainak örökös pengetését leszámítva, egyelőre még nem mutattak érdeklődést más hangszer iránt — jegyzi meg beszélgetőtársam. Kacagó emotikonok közepette, lévén az interjú, szinte a legapróbb leütött karakterig, kizárólag online, azaz csevej (chat) formában körvonalazódik.
A dolgok sűrűjébe viszont még csak ezután kapok igazi betekintést. Mint utólag megtudom, egy jókora ibrik reggeli feketekávé is szövetségesemmé lett odaát. Lényegében az ragasztotta egybe Melinda sok-sok szálon futó mondandóját. Pontról pontra haladva az előző nap alkonyán megküldött kérdéseim mentén. A feleség, a családanya és a sikeres vállalkozónő szerepét egyszerre és (ön)tudatosan felvállaló hölgy időrendileg előbb leánykori hivatásáról mesélt. Mert volt ő egykoron magán-zeneoktató is, akinek növendékei közül többen is megmaradtak a muzsika világában. Ki zenészként, ki zeneakadémiát végzett előadóként… Nemesmiliticsen az egyházi gyermekkórust vezette, amikor pedig őt is utolérte a személyes megméredzkedés mindent elsöprő szenvedélye, a temerini Tini fesztiválon, illetve a torontálvásárhelyi VIVE-n bizonyított annak idején. Ez utóbbin nemcsak nótaénekesként, de zene- és szövegíróként is. Sok minden megváltozott azóta, de egy-egy jeles alkalomból ma is szívesen kántorkodik. Vidéki településekről szokták olyankor megkeresni…
Melinda válaszait olvasgatva többször is felfedezem ama közhelyt, amely szerint nemcsak az elmenést, de az idehaza maradást sem könnyű meglépni. Amikor egybekerültek, párjának ugyan már volt egy bejáródott gazdasága, viszont a további „köretet” közösen tapasztgatták hozzá. A fiatalasszony idővel a házi joghurt, sajt és túró készítésében találta meg magát. Döntő szerepe volt ebben a gyermekek születésének is. Mert eleve minden olyan személyi jövedelmet kínáló munkalehetőséget kizárt mindennapjaiból, amely akár nyolc-tíz órára is elszólította volna őt mellőlük. Mégpedig napi rendszerességgel.
Szeptember 19- én, szombaton tartják a regőcei temetőkápolna búcsúját. A szentmise 16 órakor kezdődik.
Drobina Mónika fotói
Egy kétszáz éves krónika szerint miután a gombosi Záblotzsky János vak pásztor megmosdott a doroszlói forrás vizében, visszanyerte szeme világát. Hamar híre ment a környéken a csodálatos gyógyulásnak, és mindenki Szűz Mária csodatevő erejéről beszélt. Ezután egyre többen keresték fel a forrást. Eddig mintegy száz csodát tulajdonítanak a gyógyító erejű víznek. A helyi szóbeszéd szerint viszont az első doroszlói csodák már legalább száz évvel korábban megtörténtek.
A mai Doroszló környékén több mint kilenc évszázada élnek magyarok. Alig kétszáz évvel a kereszténység felvétele után már errefelé is tevékenykedtek szerzetesek. Az 1300-as években Doroszlai földesúr birtokolta a környéket, innen ered a falu neve. Igaz, az akkori Doroszló a Mosztonga-patak túloldalán volt. 1752-ben Magyarország 22 megyéjéből legalább 150 magyar és szlovák családdal (később svábok is érkeztek) újratelepítették Doroszlót – ezúttal a patak másik oldalán. Az új falu határában lévő kútról már ekkor említést tesznek a krónikák. Az Árpád-házi királyok korában Bajkút néven említik a környéket, nem is sejtvén, hogy valamikor majd szentkút lesz Bajkútból. Később, a török idők alatt is jöttek a kúthoz a hívek ügyes-bajos dolgaikkal. A török természetesen nem kímélte meg sem Doroszlót, sem a kút felett őrködő fakápolnát. De a forrást nem tudta elapasztani. A csodatévő forrás fölé több fakápolnát építettek az évszázadok folyamán. Egyik tűzvész után állítólag egy szekérre való hamut szállítottak el csak az elégett mankókból.
1825-ben már nem közvetlenül a kút fölé épül a templom, hanem egy kicsit távolabb tőle. Feltehetően ez már a harmadik kegytemplom volt, de fél évszázad után ez is leégett. Jelezvén Máriába vetett mély hitüket, a doroszlóiak 1875-ben hozzáláttak egy még kedvesebb kegytemplom építéséhez a régi romjain. Ez a doroszlói kegytemplom azóta is áll, és állni is fog. Az érsekség nagyobbat szeretett volna erre a helyre, így nem igazán támogatta az átmeneti templom (újjá)építését. Aztán belegyezett egy egytornyú templom felépítésébe, de az akkori plébános „igazit” (é: kéttornyút) szeretett volna. A századfordulóra az érsekség letett az ötödik doroszlói kegytemplom megépítéséről, amihez társult a plébános három évtizedes makacssága, ezért engedélyezte a tornyokat, így a templom kivívta méltó helyét a kegytemplomok között.
