Június 6- án 10 óra 30 perctől a kupuszinai-bácskertesi Szent Anna templomban és annak kertjében emelt Turul-szobornál tartanak közös emlékezést. Az ünnepi szentmisét követően a templomkertben emelt Turul-emlékműnél művelődési műsor zajlik, Csernai Panna versmondó, a helyi Krajcárka népdalkör, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület néptánccsoportja közreműködésével.
Ezután koszorúzás zajlik.
A Bezdáni Hidak polgárok csoportjának tagjai megszépítették a falu központját, virágot ültettek a parkosított részeken. A virágokat a Bezdáni Helyi közösség biztosította.
Az 1899-ben telepített nyugat-bácskai falu nevét alapítójáról, Szilágyi Dezsőről kapta. A régi fotók sokasága és még a település jelenkori arculata is ékszerdoboz érzetét kelti: tulipiros tornyú templom, amelyet tágas park övez, mérnöki pontossággal megtervezett, nyílegyenes utcák, és személyes tapasztalatból mondom, mindig szívélyes vendéglátás. A szilágyiak lélekszáma az évtizedek során folyamatosan csökken, az általános iskolának több éve egyetlen magyar ajkú alsós tanulója van, ennek ellenére a helyiek nem hagyják (el) magukat, az ott élő alig háromszáz fős magyar közösség tagjai továbbra is szerveznek, terveznek: fejlesztések, programok fogalmazódnak meg a művelődési egyesület, a tűzoltóság, az egyház területén.
Az is biztató, hogy a fiatalok visszajárnak Szilágyira, például a húsvéti locsolás alkalmára rendszeresen, sőt vannak, akik hosszú külföldi tartózkodás után, nyugdíjas koruk elérkeztével visszaköltöznek a szülőfaluba. Az alábbiakban a dokumentum jellegű információk mellett a helyiek mesélik el Szilágyi múltbéli és jelenkori történetét, vázolják fel jövőképét.
Az 1987-ben megalakult József Attila Művelődési Egyesület néhány évvel ezelőtti jubileumi ünnepségén elhangzott:
A szilágyiak már 1913-tól mutattak be színdarabokat a helyi tűzoltó otthon termében. Az 1926-ban létrejött Ifjúsági Egyesület tagjai népszínművekkel és operettekkel szórakoztatták a közönséget. 1946-ban került a faluba Balázs László tanító, aki zeneszerzőként, rendezői tehetségével új, tartalmas fejezettel gazdagította a műkedvelő színjátszók és a zenei szakosztály tevékenységét.
1948-ban alakult meg a művelődési egyesület. Célkitűzései a mai napig nem változtak: összetartani a falu apraját-nagyját, mindenkit, aki szeretne részt vállalni önkéntes alapon a kulturális életben, átmenteni a nemzeti kultúrát, a helyi értékekkel egyetemben a következő generációk számára.
1950-ben készült el a kultúregyesület épülete. Ebben kapott helyet a könyvtár, a mozi és a vendéglő is. A ‘70-es évektől gyarapodott a szakkörök száma. A 2000- res években hat szakosztály működött: a néptánccsoport, a drámaszakcsoport, a menyecskekórus, az irodalmi szakkör, a kézimunkacsoport és a zenekar.
2007-ben az egyesület szervezhette meg a Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok keretében a Gyöngyösbokréta gálaműsorát. 2010-ben ők voltak a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók XV. Találkozójának házigazdái.
Surján Csaba, a József Attila ME elnöke a következőképpen nyilatkozik a jelenlegi mindennapokról:
– A pandémia rányomta bélyegét az egyesület működésére is. Mindennek ellenére bízunk benne, hogy a Búzavirág menyecske-, a Borvirág férfikórus, a színjátszó csoport, az irodalmi, a zenei szakosztály ismét össze tud állni, folytatódhat a működés. 2020-ban mi lettünk volna a házigazdái a Négyesfogatnak, amely elmaradt. A darab készen áll, meghatároztuk a szereposztást is. Bízunk benne, hogy a nagy múltú rendezvény megtartására idén sor kerülhet. Ezenkívül ki van választva egy egész estés színdarab szövegkönyve is, Francia Gyólai Klára rendező, a VMSZ helyi elnöke jóvoltából. Ő, továbbá Szakál Mónika magyartanár, a zenei szakosztály esetében pedig Molnár Tamás és Toldi Krisztián nevezhető az adott szakcsoport oszlopos tagjának. A két utóbbi fiatalember immár életvitelszerűen külföldön él, de rendszeresen hazajár és kiveszi részét a település művelődési életéből.
