A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete L. Móger Tímeát tüntette ki idén a Szórványdíjjal. A Nyugat-Bácska területéről tudósító kolléganőnk alázattal, közössége iránt nagyfokú megbecsüléssel végzi munkáját. Ahogy Herceg Jánost és Fehér Ferencet is rabul ejtette Doroszló, ő is ebben a varázslatos kis faluban alkot. Újságot és verseket ír.
– Nagyon megtisztelő volt számomra, már maga a jelölés is. A méltatás pedig, amit nem titok, hogy Te írtál, hatalmas megerősítést adott, szakmailag és emberileg egyaránt. Őszinte hálát érzek. Köszönettel tartozom a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének, hogy méltónak ítéltek erre a rangos szakmai elismerésre, a Magyar Szó vezetésének a jelölésért, és a kiváló kollégáknak, a szerkesztőknek, a nyugat-bácskai közösségek, egyesületek, civil szervezetek vezetőinek, tagjainak, akikkel folyamatosan együttműködöm. Sokat jelent, hogy az ember bizalmat és lehetőségeket kap. Ilyenformán, a Nyugat-Bácska Portál szerkesztőjeként is, ezt a díjat közös(ségi) érdemnek tartom. Továbbá hangsúlyozom, mert ez az igazság, hogy a Portált a közösségi igények mentén életre tudtuk hívni, az teljes mértékben Pelt Ilonának köszönhető. Jelenleg hatévesek vagyunk, és bizony a folyamatos pályázás meg az egyéb támogatások (MNT, Zombor Város és magáncégek) nélkül nem tudnánk működni, fennmaradni. Nagyon bízom benne, hogy mindez még sokáig folytatódhat így, közös erővel és a jószándékok összeadódásával. Azt gondolom, hogy a kisebbségi, de a szórványban tevékenykedő újságíró felelőssége talán még nagyobb, abból a szempontból, hogy milyen módon szól az adott közösségekről, hogyan áll hozzá azok eredményeihez, a felmerülő problémákhoz, örömökhöz, miközben dokumentálja, egyúttal feltárja, bemutatja azokat a nagyvilágnak.
Úgy gondolod, hogy a helyeden vagy? Jól érzed magad a bőrödben?
