Biró László, dorogi pót presbiter, rugonfalvi tiszteletbeli presbiter, verespataki tiszeletbeli egyháztag a kiüresedő templomok, az elfogyó gyülekezetek megmentésén fáradozik, szerte a Kárpát-medencében.
Alábbi, a Magyar Református Presbiteri Szövetség, Presbiter című lapjában megjelent írásában említést tesz a zombori református templom és parókia áldatlan helyzetéről is:
Ami most történik, már régtől megvan, és ami következik,
az is már régen megvolt; és Isten visszahozza, ami elmúlt. (Préd 3,15)
Tehetek-e valamit az elnéptelenedett templomok, s az elfogyó gyülekezetek
megmentéséért?
A válaszom igen(!), ha erős a hited, szívedben van szeretet, s tenni akarás.
Mit? Maradj egyházközséged örökös tagja, vállalj táv egyháztagságot és részt a vallásturizmusban. Mikor? Azonnal. Hogyan? Tarts élő kapcsolatot anyaegyházaddal, keress elfogyó gyülekezetet, létesíts távkapcsolatot, s akár egyénileg, de még jobb, ha gyülekezeteddel felkeresed Őket. Milyen áron? Önmagad adod, a legnagyobb értéket. Miért? Református vallásunk, történelmi egyházunk, s magyar nemzetünk megmaradásáért. Meddig: Életed végéig. Régóta foglalkoztat a kiüresedő templomok, s az egyre fogyatkozó gyülekezetek megmaradásának kérdése.
Történelmi és gazdasági okok miatt sokan elköltöznek lakhelyükről, s még jelképesen sem tartják fenn egyháztagságukat, pedig lassan már száz éve, hogy Reményik Sándor megkongatta a vészharangot:
„Kicsi fehér templomotokba
Most minden erők tömörülnek.
Kicsi fehér templom-padokba
A holtak is mellétek ülnek.
A nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükbe biztatás vagy vád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!”
Kedves Testvérem! Nem tudom megtapasztaltad-e, hogy milyen jó érzés tölt el, ha a templomban beülsz a padotokba, s megsimogatod azt a helyet, ahová nagyapád, dédapád az énekes könyvét tette. Ha a temetőben jársz, csak kapkodod a fejed, ki (?), mindenki szólni akar hozzád. Hidd el: neked dolgod van ott, ahová születtél! Ezért tartsd meg itt az egyház tagságodat, viseld az egyházi terheket, s ne sajnáld azt a kevés egyházi hozzájárulást.
A mai elektronikus kommunikáció átírta a kapcsolatteremtést, ami egyházi életünkre is kihat. El lehet mondani azt, hogy csak a személyes jelenlét igazolja a gyülekezethez való tartozást, de azt is, hogy interneten szívesen hallgatom más gyülekezet lelkészének a prédikációját is, ha magamból indulok ki.
Ezzel biztosan nem vagyok egyedül. Kinyílt a világ, lépést kell tartanunk vele, miután kiterjesztett valóságról (augmented reality – AR) és a virtuális valóságról (virtual reality – VR) olvasok. Ebbe a térbe képzelem a külső egyháztagságunkat.
Látom nemcsak Erdélyben, hanem nálunk is, Baranyában, hogy baj van. De még nagyobb a baj a déli határtól nem messze, a mára szinte, csak szerbek által lakott nyugat- bácskai Délvidéken, például Zomborban -az egykori Bács-Bodrog vármegye székhelyén- aminek a templom ajtaját nincs, aki kinyissa, s a parókia rég lehúzott redőnyét felhúzza. Életre szánt épület együttes, mi lesz vele?
