„Úgy csinálok mindent, mint a dédszüleink”- Hét Nap

Kalinka Tamás nemcsak hogy egyedül él a természet lágy ölén, de önellátó és egyetemista is. Nincs árama, nincs egész nap a telefon a kezében, itt nyaral és itt is telel az ő kis bungalójában, Bezdánban.

 Tamás, te Zentán születtél, Adán nőttél fel, most Szabadkán jársz egyetemre, és Bezdánban élsz. Mesélnél erről, illetve hogy hogyan tudod megosztani az életed ennyi település között?

— Természetesen. A nagyapám bezdáni származású, s amikor befejezte a középiskolát, Adán kapott munkát, így oda nősült, és ott alapított családot. Később gyakran járt haza, nem feledkezett meg szülőfalujáról, innen ered tehát a bezdáni kötődés. Számomra mindig is egyértelmű volt, hogy előbb-utóbb ott kötök majd ki, mivel mindig is vonzott a természet szépsége, s e téren Vajdaságban talán Bezdán a leggazdagabb. Így immár a negyedik évemet töltöm ott. Gimnáziumba Zentán jártam, majd az újvidéki Magyar Tanszékre és a szabadkai MTTK kommunikáció szakára is felvételiztem. Mindkét helyre felvettek, de végül az utóbbi szakirány mellett döntöttem. Nem érzem nehézségnek, hogy három település közt osztom meg az életem. A tanév alatt hétköznap Szabadkán vagyok, s a hétvégeken egyik alkalommal Adán, máskor Bezdánban. A tanítás május végi befejeztével pedig szakítok a városi életformával, s egészen októberig a természeté a főszerep.

Fotó: Bielik István

Olyan helyen élsz, ahol nem találhatóak meg a modern civilizáció vívmányai. Mit nélkülözöl, és hogyan boldogulsz ezek nélkül?

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Kategória: Egyéb | „Úgy csinálok mindent, mint a dédszüleink”- Hét Nap bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

21. Interetno- a kupuszianaiak fellèpèse

Huszonegyedik alkalommal tartottàk meg az Interetno Fesztivàlt Szabadkàn.

Felvonult, fellèpett a kupuszinai Petőfi Sàndor Művelődèsi Egyesület hagyomànyőrző nèptànccsoportja ès Fúvószenekara is. Jelenlètüket vastaps kísèrte. 

Dubacz Èva ès ft. Kurin Istvàn fotói

Kategória: Egyéb | 21. Interetno- a kupuszianaiak fellèpèse bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A zombori Ravangrad eredményei

A zombori Ravangrad Karate Klub tagjai az év eddigi időszakában számos győzelmet, nagyszerű eredményeket könyvelhetnek el. Legutóbb a Zubačka Ubla elnevezésű, több sportágas, rekreációs versenyről hoztak haza hét nyereményt: Vera Vuković, Irina Sabljić, Stevan Keseić első lett, Irina Sabljić második, Stevan Keseić második díjas is, Tamara Nikolin és Nedeljko Macura harmadikak. 

A sárga öves képzést a Ravangrad Karate Klub tagjai közül a következők teljesítették eredményesen: Dušan Jojić, Jovan Molnar, Duško Kopunović, Dražena Kopunović, Jovan Večerina, Stefan Lazić, Ivan Leskur, Strahinja Bulović, Dario Jurišić, Nikola Mandić, Anđela Gubica, Anja Popov, Miloš Elez, Dragan Laušević, Tamara Nikolin, Stevan Keseić. Narancs öves lett: Novák Andor. Zöld öves: Anđela Vilhelm.    

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Kategória: Egyéb | A zombori Ravangrad eredményei bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

“Ecclesia Desolata”!?- Ladányi P. Sándor ref. lp. tanulságos írása Abrudbánya-Verespatakról

“Mert mindaz, a mi az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, a mely legyőzte a világot, a mi hitünk.” (1Ján 5,4).

“Ecclesia Desolata”!?

„Ha valamely egyházközség lélekszáma húsz alá csökken, vagy anyagai elerőtlenedés miatt feladata teljesítésére képtelenné válik”, „ecclesia desolata” – nak minősül, egyszerűen fogalmazva, megszűnik létezni, – mondja ki az egyházunk szervezetéről szóló jogszabály. Vannak e kivételek? Van e feléledés? Hála legyen Istennek, vannak ilyen példák is!

A Kárpát-medence ölében, az Érchegység, vagy más néven Szigethegység szívében található Abrudbánya és Verespatak, gazdag aranybányáinak köszönhette csillogó múltját, színes nagypolgári életszínvonalát, igényes kulturális életét és nem utolsó sorban, erős és egészséges egyházi szervezetét.

Eleink nagyon jól tudták, és mi megtanultuk, hogy a jólét is, a gazdagság is és a sajnos kétszer is megtörtént, szinte teljes népirtás nyomorúsága is, meg minden más is, Isten gondviselésében rejlik. Mert, „minden az Ő Atyai akaratából és tanácsából jő…”. (27. H.K.). Csak így és csak ezért tudott e két település hívő közössége feléledni, újjászületni, templomot javítani, egyházközségbe szerveződni és új életet kezdeni, mint a Főnixmadár a hamvaiból, – a szó szoros értelmében – mert tudta és hitte, hogy Istennek még terve van velük.

1784-ben a Horea féle parasztfelkelés eredményeképpen megsemmisül a város főtere, templomaival, lakosaival egyetemben, majd újra feléledt. Ezt követi az 1848-49 es pusztítás, melynek nyomán, kő kövön nem marad. Ezrek esnek áldozatul, köztük a lelkészek is. A város újra fejlődésnek indul, az egyházi élet is. Végül, hanyatlását a kommunista diktatúra idézi elő, a magántulajdon elkobzásával.

„Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!” (1Thess 5, 21).

„Ecclesia Reformata Semper Reformanda Debet”

Bölcs eleink úgy tervezték a református templomot, hogy a templom támpillérjeit meghosszabbítván, üzlethelyiségeket hoztak létre. Ily módon, a gyülekezet állandó anyagi forrásra számíthatott és számíthat, amíg a templom áll.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Kategória: Egyéb | “Ecclesia Desolata”!?- Ladányi P. Sándor ref. lp. tanulságos írása Abrudbánya-Verespatakról bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva