“Ecclesia Desolata”!?- Ladányi P. Sándor ref. lp. tanulságos írása Abrudbánya-Verespatakról

Mert mindaz, a mi az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, a mely legyőzte a világot, a mi hitünk.” (1Ján 5,4).

“Ecclesia Desolata”!?

Ha valamely egyházközség lélekszáma húsz alá csökken, vagy anyagai elerőtlenedés miatt feladata teljesítésére képtelenné válik”, „ecclesia desolata” – nak minősül, egyszerűen fogalmazva, megszűnik létezni, – mondja ki az egyházunk szervezetéről szóló jogszabály. Vannak e kivételek? Van e feléledés? Hála legyen Istennek, vannak ilyen példák is!

A Kárpát-medence ölében, az Érchegység, vagy más néven Szigethegység szívében található Abrudbánya és Verespatak, gazdag aranybányáinak köszönhette csillogó múltját, színes nagypolgári életszínvonalát, igényes kulturális életét és nem utolsó sorban, erős és egészséges egyházi szervezetét.

Eleink nagyon jól tudták, és mi megtanultuk, hogy a jólét is, a gazdagság is és a sajnos kétszer is megtörtént, szinte teljes népirtás nyomorúsága is, meg minden más is, Isten gondviselésében rejlik. Mert, „minden az Ő Atyai akaratából és tanácsából jő…”. (27. H.K.). Csak így és csak ezért tudott e két település hívő közössége feléledni, újjászületni, templomot javítani, egyházközségbe szerveződni és új életet kezdeni, mint a Főnixmadár a hamvaiból, – a szó szoros értelmében – mert tudta és hitte, hogy Istennek még terve van velük.

1784-ben a Horea féle parasztfelkelés eredményeképpen megsemmisül a város főtere, templomaival, lakosaival egyetemben, majd újra feléledt. Ezt követi az 1848-49 es pusztítás, melynek nyomán, kő kövön nem marad. Ezrek esnek áldozatul, köztük a lelkészek is. A város újra fejlődésnek indul, az egyházi élet is. Végül, hanyatlását a kommunista diktatúra idézi elő, a magántulajdon elkobzásával.

Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!” (1Thess 5, 21).

„Ecclesia Reformata Semper Reformanda Debet”

Bölcs eleink úgy tervezték a református templomot, hogy a templom támpillérjeit meghosszabbítván, üzlethelyiségeket hoztak létre. Ily módon, a gyülekezet állandó anyagi forrásra számíthatott és számíthat, amíg a templom áll.

Montecuccoli, olasz hadvezér, Apafi Mihály kortársa, a sikeres háborúról így vélekedett: „Három dolog kell hozzá: pénz, pénz és pénz” – igaza volt. De! Mindez nem elég, ha nincs bölcsesség, hozzáértés, odaadás és tenni akarás. Nem elég, ha nincs ember, aki kamatoztatná. (Talentumok péld. Mt. 25, 14-30). Így indult el a gyülekezet „feléledése” a 2000 évek elején, amikor fiatal lelkész költözött ide Gábor Ferenc személyében. Nemsokára „embere” is akadt, Kopenetz Loránd patikus orvos (gondnok), aki Aranyosbányáról költözött ide, visszaperelvén az ősi családi otthont. Tervek születtek és megvalósultak. Az elkobzott egyházi ingatlanok visszakerültek jogos tulajdonosukhoz és kamatoznak. Magyar óvoda is működött, farsangi bált rendezünk, Magyar Napokat szervezünk. Van istentisztelet, van egyházi élet, különféle kulturális rendezvények, többször is évente.

Mindezek mellett, Verespatak vonzereje rengeteg turistát csalogat a környékre. Egy lehetőség, amit ki kell, és ki lehet használni. A romos verespataki parókia 50 személyes panzióvá alakulása folyamatban van. A Magyar Kormánynak köszönhetően templomaink felújulnak, a nagy román tenger közepén, mert mi itt vagyunk otthon.

Mi a célunk? Együtt lenni, megmutatni a világnak, hogy lehet, igenis lehet nagyot álmodni!

Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Róm 8, 31).

Ladányi P. Sándor ref. lp.

Abrudbánya-Verespatak

2022. augusztus 18

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Kategória: Egyéb | A közvetlen link.