PETŐFIRŐL MÁSKÉNT – 200 ÉVE SZÜLETETT PETŐFI SÁNDOR (28.)-„Nem hajszoltak megvalósíthatatlan (szerep)álmokat”- János vitéz és más (népszín)művek a nyugat-bácskai kocsmaszínpadokon-Magyar Szó

Mi, akik nyugat-bácskai kistelepülésen nőttünk fel, szinte beleszülettünk a műkedvelő színjátszás közegébe. Ki (fő)szereplőként vagy rendezőként, ki háttéremberként (súgó, kellékes, díszletes, koreográfus, zenész stb.), illetve a lelkes közönség-közösség tagjaként, a puszta figyelmével és csodálatával, tehetségével tesz hozzá egy-egy produkció létrejöttéhez és/vagy sikeréhez.

 

A kupuszinai színjátszók már 1950-ben is nagy sikerrel vitték színre Petőfi János vitéz című művét (Archív fotó a kupuszinai kiállítás anyagából)

Mindez az elődök elhivatottságának, kitartásának, szorgalmának köszönhető. A második világégés után sorra alakultak a különböző színjátszó csoportosulások. Mai megfogalmazásban szinte önfejlesztő módon álltak össze, egymást és magukat is erősíteni, a népszínművek, a szórakoztató előadások által ,,építeni” újra a(z) (közösségi) életet maguk körül, a szavak és a (zenés, énekes) játék erejével. Petőfi (üzenete) pedig ott ,,bújt meg” a sorok, a szándékok mögött. Az 1950- es években még csak a legbátrabb társulatok mertek hozzányúlni a János vitéz szövegkönyvéhez. Ez volt az egyetlen, amelyet aztán később is többször színre vittek, Bácskertesen-Kupuszinán és Gomboson is. Más településeken, mint például Doroszlón Petőfi versei úgynevezett ,,belépők” voltak a társas összejövetelek  megszervezésére. Az akkori társadalmi rend(szer)ben ugyanis nem volt mindig megengedett a gyülekezés, a tánc, ám ha előtte megszerveztek egy kulturális programot, akkor azt követően mehetett a mulatság is. Érthető, hogy a paraszti hagyományvilág és a kialakulóba lévő új társadalmi rend közötti átmenet, szűk határmezsgyéjén lépegetve előre, a leginkább kivitelezhetőek, kellően diplomatikus választások és különösen kedveltek a népszínművek voltak abban az időben. Az előadások helyszíneként pedig a kocsmaszínpadok szolgáltak: Nagykocsma, Papp kocsma, Becker kocsma, Piros Tulipán kocsma, Bócsa-féle kocsma, hogy csak néhányat említsünk a ,,beszédes” nevek közül.  

A doroszlói Gellér Viktória, aki kislányként maga is szerepelt előadásokban, így emlékszik vissza azokra az időkre:

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Kategória: Egyéb | PETŐFIRŐL MÁSKÉNT – 200 ÉVE SZÜLETETT PETŐFI SÁNDOR (28.)-„Nem hajszoltak megvalósíthatatlan (szerep)álmokat”- János vitéz és más (népszín)művek a nyugat-bácskai kocsmaszínpadokon-Magyar Szó bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

BÁCSGYULAFALVA-A Karóünnepre minden knapp lesz- Hét Nap

Bácsgyulafalván megújul a patinás községháza. Öt évtized után felújítják a falut Kerénnyel összekötő utat, melyet egyúttal ki is szélesítenek. Bácsgyulafalvát 1883-ban a Tisza környéki árvizek elől délre települő családok létesítették. A falu alapításának napját a helyiek Karóünnepnek nevezik, melyet minden év októberében tartanak meg. Addigra a 140 éves település központjában lévő épületek homlokzatát is tatarozzák, és ha sikerül, akkor még a gesztenyefák sem hullajtják le idő előtt a leveleiket.

Június elején már javában folytak a munkálatok a telecskai községháza tetőszerkezetén. Egy-két felhőszakadás ugyan lassította a kivitelezésüket, de összességében minden a tervek szerint halad. Az egész szerkezetet újra cserélik, utána pedig a homlokzatot is tatarozni fogják. Az épület belső terének felújítása már tavaly megtörtént — nyilatkozta lapunknak Jankovich Szilárd, Zombor Városi Tanácsának a nemzeti kisebbségekkel és vallási közösségekkel megbízott tagja, bácsgyulafalvi lakos, a VMSZ helyi szervezetének elnöke.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Kategória: Egyéb | BÁCSGYULAFALVA-A Karóünnepre minden knapp lesz- Hét Nap bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Az elrejtett paradicsom- Magyar Szó

A törülközőt és a papucsot a repedezett parton, a lombok alatti hűvösben hagytam, és gondolkodás nélkül nekimentem a folyónak. Derékig érő vízben sétáltam át az egyik lagúnán.
Ilyen alacsony vízállást még sosem láttam a Dunán, pedig hosszú évek – úgy emlékszem: örök idők – óta figyelem ennek a hatalmas folyónak az életét. Az apatini part közelében elterülő homoksziget immár nem csak egy keskeny, száraz sáv volt a hömpölygő árban: terjedelmes földrész lett, Rejtőhöz méltó kalandok helyszíne, szemet perzselő délibábok, talpat égető forró homok és délnyugati sivatagi szélben megdőlt fűzfabokrok otthona. És itt-ott kisebb-nagyobb medencék, esetleg ezek szövevényes hálózata, a keskeny lapály-csatornák, az erek, a sziget érrendszere, ahol az agyagos talaj és a homok szövetsége úgy hozta, hogy hátramaradt egy kis víz emlékeztetőnek, hogy ki az úr. Aztán a felszín alól áttetsző dűnék, a hullámok párhuzamosan fodrozódó, finoman homokba fésült nyomain megcsillanó napfény.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Kategória: Egyéb | Az elrejtett paradicsom- Magyar Szó bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Orsovai Endre az Ötpacsirta Szalonban

Régi mesterek és mai magyar zeneszerzők művei közötti kapcsolatot kutatta a budapesti Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár és Zenei Gyűjtemény Ötpacsirta Szalonjában Fejes Krisztina,  a zombori Orsovai Endre és Barbarics Csanád közös zongoraestje. 

Madarász Iván zeneszerző, az est házigazdája segítette a darabok befogadását szellemes és tanulságos kommentárokkal és a jelenlévő komponistákhoz intézett kérdésekkel. 

Forràs: https://zeneigyujtemeny.wordpress.com/2023/06/30/regi-mesterek-nyomaban/

Kategória: Egyéb | Orsovai Endre az Ötpacsirta Szalonban bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva