Mi, akik nyugat-bácskai kistelepülésen nőttünk fel, szinte beleszülettünk a műkedvelő színjátszás közegébe. Ki (fő)szereplőként vagy rendezőként, ki háttéremberként (súgó, kellékes, díszletes, koreográfus, zenész stb.), illetve a lelkes közönség-közösség tagjaként, a puszta figyelmével és csodálatával, tehetségével tesz hozzá egy-egy produkció létrejöttéhez és/vagy sikeréhez.
A kupuszinai színjátszók már 1950-ben is nagy sikerrel vitték színre Petőfi János vitéz című művét (Archív fotó a kupuszinai kiállítás anyagából)
Mindez az elődök elhivatottságának, kitartásának, szorgalmának köszönhető. A második világégés után sorra alakultak a különböző színjátszó csoportosulások. Mai megfogalmazásban szinte önfejlesztő módon álltak össze, egymást és magukat is erősíteni, a népszínművek, a szórakoztató előadások által ,,építeni” újra a(z) (közösségi) életet maguk körül, a szavak és a (zenés, énekes) játék erejével. Petőfi (üzenete) pedig ott ,,bújt meg” a sorok, a szándékok mögött. Az 1950- es években még csak a legbátrabb társulatok mertek hozzányúlni a János vitéz szövegkönyvéhez. Ez volt az egyetlen, amelyet aztán később is többször színre vittek, Bácskertesen-Kupuszinán és Gomboson is. Más településeken, mint például Doroszlón Petőfi versei úgynevezett ,,belépők” voltak a társas összejövetelek megszervezésére. Az akkori társadalmi rend(szer)ben ugyanis nem volt mindig megengedett a gyülekezés, a tánc, ám ha előtte megszerveztek egy kulturális programot, akkor azt követően mehetett a mulatság is. Érthető, hogy a paraszti hagyományvilág és a kialakulóba lévő új társadalmi rend közötti átmenet, szűk határmezsgyéjén lépegetve előre, a leginkább kivitelezhetőek, kellően diplomatikus választások és különösen kedveltek a népszínművek voltak abban az időben. Az előadások helyszíneként pedig a kocsmaszínpadok szolgáltak: Nagykocsma, Papp kocsma, Becker kocsma, Piros Tulipán kocsma, Bócsa-féle kocsma, hogy csak néhányat említsünk a ,,beszédes” nevek közül.
A doroszlói Gellér Viktória, aki kislányként maga is szerepelt előadásokban, így emlékszik vissza azokra az időkre:







