A doroszlói gyökerektől a vajdasági bálok és lakodalmak forgatagáig ível a Csernicsek fivérek története, akik életében a zene nem egyszerűen hivatás, hanem családi örökség és mindennapi lételem. Interjúalanyom, Csernicsek Ervin zenepedagógusként dolgozik, hétvégéken pedig a Mix Band (Kupuszina) tagjaként áll színpadra. Testvérével és társaival együtt a nyugat-bácskai zenei hagyományokat, a lakodalmas zene örömét, a többnyelvű repertoár színességét viszik tovább. Szívből játszanak a mulatni vágyó közönségnek itthon és határon túl is.
Csernicsek Ervin jelenleg Doroszlón él, a Szabadkai Zeneiskola fúvós tanszakán folytatta középiskolai tanulmányait. Ezután az újvidéki Művészeti Akadémián szerzett zenepedagógiai diplomát. A mindennapokban szolfézstanárként dolgozik az apatini Stevan Hristić Alapfokú Zeneiskolában és annak kihelyezett tagozatán, Kupuszinán, emellett földműveléssel is foglalkozik, illetve hétvégente zenésztársaival a nagyérdemű közönséget szórakoztatják a Mix Band (Kupuszina) nevű zenekarukkal lakodalmakban, bálokban és egyéb rendezvényeken. Az egyre népszerűbb zenekar fellépéseiről, történetéről és a zenei örökségről beszélgettünk Csernicsek Ervinnel.
Az együttes tagjai, balról jobbra: Sóta Ernő, Csernicsek Ervin, Janovics Péter, Péter Mihály, Csernicsek Edvin (forrás: Az alany archívuma)
* Mi a szereped a Mix Band (Kupuszina) együttesben?
— Azt kell mondjam, a Mix Band (Kupuszina) együttesben minden tagnak egyformán fontos szerepe van. Jómagam a hátvédek sorát erősítem, mivel billentyűs hangszeren játszom, így az én feladatom a harmóniai alapok, vagyis a kíséret a zeneszámokhoz, valamint az egyik énekes is én vagyok.
* Milyen múltra tekint vissza az együttes?
— Idestova tíz éve zenélünk együtt. Ez idő alatt nemcsak zenei, hanem érzelmi értelemben is igazi közösséggé kovácsolódtunk. Nyolc évig az előző dobosunkkal, Bartók Gáborral Melody együttesként éltünk a köztudatban, de amikor két éve csatlakozott hozzánk az új dobosunk, Sóta Ernő, úgy gondoltuk, hogy megváltoztatjuk a zenekar nevét. Az új formációnk azóta a Mix Band (Kupuszina) nevet viseli. Az együttesünk gazdag múltat tudhat maga mögött, az évek során számos rendezvényen léphettünk közönség elé, és szórakoztathattuk a mulatni vágyókat. Sok helyen visszatérő vendégek lettünk, ami nagy örömmel tölt el bennünket.
* Személyesen hogyan kötődsz a zenéhez, hogyan alakult ki benned az érdeklődés?
— Mondhatni, zenészcsaládból származom, ahol a lakodalmas zene művelése egyfajta hagyománynak számít, számított. Apai nagyapám, id. Csernicsek József a Doroszlói Veteránok trombitása volt, míg édesapám, ifj. Csernicsek József az Újra Együtt zenekar szaxofonosa. Édesanyám, Csernicsek Gyöngyi, valamint anyai nagyszüleim nagyon sokat énekeltek nekem és testvéreimnek gyerekkorunkban, tehát a zene már születésem óta jelen van az életemben, és valójában mindennapos jelenség a családban. Úgy is fogalmazhatok, hogy beleszülettünk ebbe a világba. Szüleink és nagyszüleink hamar észrevették, hogy ikertestvéremmel, Csernicsek Edvinnel nagy érdeklődést mutatunk a zene iránt, ezért beírattak bennünket az apatini alapfokú zeneiskolába, ahol elismert tanároktól — mgr. Dienes Lászlótól, Koleszár Nándortól, Antalovics Zsuzsannától, Antalovics Évától és Stojanović Mártától — tanulhattuk meg az alapokat. A testvéremmel kicsi korunk óta az volt az álmunk, hogy nekünk is legyen zenekarunk. Sok-sok gyakorlás és tanulás áll mögöttünk, de a befektetett munka meghozta a gyümölcsét: az álmunk valóra vált, és megalapítottuk a Twins Band zenekart, majd a Mix Band (Kupuszina) tagjai lettünk.
* Milyen hangszereken játszatok, és kikből áll össze a zenekar?
— Öt tagból áll. A testvérem, Edvin szaxofonon és klarinéton játszik, valamint énekel. Janovics Péter trombitázik és énekel, Péter Mihály gitározik, tubázik és énekel, valamint Sóta Ernő dobokon játszik. Jómagam billentyűs hangszereken, tenorkürtön játszom és énekelek az együttesben. Minden tagnak, amellett, hogy zenél, más foglalkozása is van. Edvin Művészeti Akadémiát végzett zenetanár, továbbá földműveléssel is foglalkozik, Péter szintén mezőgazdász, Mihály virágtermesztéssel foglalkozik, Ernő pedig laboráns.
Mix Band (Kupuszina) (forrás: az alany archívuma)
* Milyen típusú zene áll legközelebb hozzátok?
— Hozzánk a lakodalmas zene áll legközelebb. Ez valójában egy rendkívül sokszínű világ, több műfajt is magában foglal. Egy-egy fellépésen igyekszünk úgy összeállítani a műsort, hogy minden korosztály találjon benne kedvérevalót. Repertoárunkban megtalálhatók a csárdások, a jó hangulatú mulatós dalok, a szívhez szóló hallgatónóták, az örökzöld magyar és külföldi dallamok, valamint a mai, népszerű slágerek is. Fontos számunkra, hogy a hagyományos irányzatot ugyanúgy képviseljük, mint a modernebb igényeket, hiszen a lakodalmak, bálok közönsége is nagyon vegyes. A magyar nyelvű dalok mellett rendszeresen játszunk szerb, horvát és angol nyelvű számokat is, attól függően, milyen a közönség összetétele és a rendezvény hangulata. Sokszor előfordul, hogy egy este alatt több zenei stílus és nyelv is megszólal, ami különleges színt ad a műsorunknak. Számunkra az a legfontosabb, hogy a zene összehozza az embereket, és mindenki megtalálja azt a dalt, amelyre szívesen táncra perdül, vagy együtt énekel velünk.
* Nyugat-bácskai kötődésűek vagytok. Ez miként nyilvánul meg a zenétekben? Gyakran játszatok hagyományos, éppen erre a tájra jellemző számokat?
— Testvéremmel, Edvinnel doroszlóiak vagyunk, Mihály, Ernő és Péter pedig kupuszinaiak. Mindkét falunak saját, igen jelentős népzenei hagyománya van, amit mi sem kerülhetünk meg, amikor ezeken a településeken lépünk fel. Természetesen erre a tájra jellemző dalokat is játszunk, és igyekszünk őket megőrizni az utókor számára. Itt nálunk, Nyugat-Bácskában nagy múltjuk van még a fúvószenekaroknak is. Ezt a hagyományt mi is folytatjuk, legfőképp lakodalmi utcai kíséreteknél, meneteknél.
* Milyen eseményeken muzsikáltok, és merre hívnak benneteket?
— Mindenféle eseményen megfordultunk már. Élő zenét játszunk lakodalmakban, bálokban, falunapokon, születésnapokon, tejfakasztókon és egyéb rendezvényeken. Minden meghívásnak igyekszünk eleget tenni Vajdaság-szerte, de muzsikáltunk már Horvátországban, Ausztriában, Romániában és Magyarországon is. Legutóbb például a dályhegyi magyar bálon léptünk fel külföldön.
* Hétvégén fellépések, éjszakázás, utazás… Nem könnyű a zenészek élete. Erről mit tudnál mondani?
— Ez való igaz. A zenészeknek egy-egy fellépés elsősorban munka, ahol a maximumot kell nyújtanunk, hogy a megrendelő elégedett legyen — ez a lefontosabb. Rengeteget utazunk, éjszakázunk, de szerencsére mindezt jó hangulatban, ami némileg ellensúlyozza a fáradtságot. Tény, hogy a zenészélet sok lemondással jár, de az ad nekünk motivációt, hogy a tehetségünkkel tudunk másoknak örömet szerezni, és részesei lehetünk mások legörömtelibb pillanatainak — esküvőknek, évfordulóknak, közösségi ünnepeknek. Szerencsések vagyunk, hogy mindenki párja, felesége megérti a hétvégi kimaradásainkat, és támogatnak bennünket a tevékenységünkben. Minden egyes fellépés örömteli emléket hagy bennünk, mindenhonnan szép élménnyel térünk haza. Talán ez a zenészélet legnagyobb szépsége: hogy élményeket adhatunk, miközben mi magunk is élményekkel gazdagodunk.
* Hogyan képzelitek el a folytatást?
— A jövőben is szeretnénk ilyen lendülettel zenélni, mint eddig. Új helyekre eljutni és bemutatkozni, valamint új barátságokra szert tenni, mindezt jó egészségben!
Kalinka Tamás/Hét Nap
