Nemrég jelent meg dr. Silling Léda néprajzkutató legújabb könyve, Vajdasági fémofferek címmel. Az aprócska kegytárgyak által vidékünk történeti, vallási és kulturális sokszínűsége bontakozik ki. Az offerek eddig alig-alig kutatott világát bemutató kiadvány kiváló olvasmányt kínál a néprajz, a történelem, a helytörténet és az egyháztörténet iránt érdeklődőknek egyaránt. A kötet megszületéséről a szerzővel beszélgettünk.
* Először is: mik azok az offerek?
— Ezek apró hálatárgyak, votívoknak is nevezik őket. Az ex voto kifejezés felajánlásból, hálából jelentéssel bír, innen ered a név. De a miskolci ortodoxoknál például tammata az elnevezésük. Aprócska, gyakran ezüstből készült tárgyak, melyeket szenteknek, csodatévő erővel bíró kegyképeknek adományoznak a hívek, azért, mert gyógyulást várnak, vagy már egy megtörtént gyógyulásért hálálkodnak — az utóbbi a legjellemzőbb. Én a fémofferekkel foglalkoztam, de természetesen sok más anyagból is készültek, készülnek.
Dr. Silling Léda könyvének bemutatója Zomborban (a szerző felvétele)
* Mi sarkallta arra, hogy belevágjon ennek a témának a kutatásába?
— Ennek a gyökerei régre nyúlnak vissza. Még az egyetemi éveim alatt ajánlotta a figyelmembe a témát az egyik néprajzos tanárom, Verebélyi Kincső. Először az ő hatására kutattam az aprócska kegytárgyakat, kezdetben Magyarországon, majd később itt, Vajdaságban is. Másrészt mindig is kedveltem az ékszereket, az apró tárgyakat, így nem csoda, hogy az offerek témája is megfogott. De hozzá kell tennem, hogy ha előzőleg nem járok a doroszlói kegyhelyen, és ott nem találkozom az offerekkel, akkor nyilván nem keltette volna fel a figyelmem ennyire ez az egész. Ez a két vonal volt az, ami elindított az úton.
* Hogyan folyt a kutatómunka?
— Néha tervezetten eredtem az offerek nyomába, néha viszont a kollégáim szóltak egy-egy „lelőhelyről”, máskor a szerencsén, a véletlenen múlt. Mivel a műemlékvédelmi intézetben dolgozom, sokat járom Vajdaság településeit, illetve a restaurátor kollégák is gyakran jutnak be olyan helyekre, ahol — akarva-akaratlanul — találkoznak az apró hálatárgyakkal. Az egyik munkatársamtól is kértem tanácsot, aki könyvet írt Vajdaság kegyhelyeiről. Körülbelül húsz éve gyűjtöm az anyagot a könyvemhez. Sztapáron például véletlenül futottam bele az offerekbe, mivel elmentünk megnézni ott egy kiállítást, és én rákérdeztem a helyi atyánál, hogy esetleg tud-e votívokról az ő templomában. Erre eszébe jutott, hogy nekik is vannak, és egy cipősdobozból szedte elő őket. Rengeteg templomban, kegyhelyen jártam, hogy kérdezősködjek, de nem jutottam el mindenhova.
Vajdasági fémofferek (a szerző felvétele)
* Vajdaságban hol találkozhatunk ilyenekkel napjainkban?
— Ahol láthatjuk is őket nagy számban, az az újvidéki Mária Neve-templom, ahol ezek üveg mögött, védve, eredeti formájukban, a szentképre tűzve tekinthetők meg. A tekiai offerek nincsenek kitéve, Doroszlón pedig jelenleg tervben van, hogy kiállítják őket. A nagybecskereki gradnulicai templomban is meg lehet nézni az offereket, egy kis tárolószekrényben, illetve a neštini templomban is ki vannak téve. A bogyáni kolostorban is voltak offerek, ezek most a felújítás miatt nem láthatók — remélem, visszahelyezik majd őket. Legjobb lenne, ha mindenhol láthatók lennének, hiszen ezek hatalmas eszmei értéket képviselnek, és a történelmünkhöz tartoznak.
* Magukról az apró hálatárgyakról mit kell tudni?
— Már az őskorban is ajánlottak fel agyagfigurákat az égieknek, szóval nagyon archaikus szokásról beszélünk, mely a mai napig változik és nyomon követhető. Először az agyag-, majd a viaszfigurák voltak a leggyakoribbak. A viaszból készült offerek régen nálunk is fellelhetők voltak, de ezek az évszázadok során sajnos nem maradtak fent, mivel többnyire beolvasztották őket, hogy gyertyákat készítsenek. Ennek a funkcióját vették át ma a gyertyák. Ezeket a viaszfigurákat egyébként érdekes módon nálunk a mézesbábosok készítették, nekik voltak ugyanis olyan öntőformáik, amelyek megfeleltek e célra. Zomborban a Janovics család még ma is őrzi ezeket a fából készült formákat. A fém hálatárgyakat leginkább gazdagabb, tehetősebb hívők adományozták. Valószínűsíthető, hogy ezáltal státuszszimbólumként is értelmezhetők voltak. Ezek mind egyedi ötvösmunkák, trébeléssel készültek (fémlemezek hidegen való alakítása, kalapáccsal), nincs köztük két egyforma. Ezeket soha nem gyártották sorozatban, minden egyes darab egyedi megrendelésre készült. Ami összeköt egyes offereket, az szerencsés esetben a rajtuk látható bélyegzőlenyomat, az ötvösmester védjegye. Az is érdekes tény, hogy a tárgyak kidolgozottsága nagyon széles skálán mozog: az egészen naiv, egyszerű formáktól a szinte művészi ábrázolásokig minden fellelhető. Némelyik olyan benyomást kelt, mintha otthon készítették volna, míg mások mesteri tudásra, kézügyességre utalnak. Az is nagyon érdekes, hogy egyes egész emberi alakot ábrázoló offereken a helyi népviseletek részletei is megmutatkoznak.
* Minden kegyhelyen vegyesen találhatunk offereket, vagy megvan, hogy mi jellemző egy-egy helyre?
— Az, hogy milyen hálatárgyakkal találkozunk egy-egy kegyhelyen, nagymértékben függ attól, hogy annak a helynek milyen csodát, gyógyító erőt tulajdonítanak. Ha Doroszlót vesszük, ott például a szemet formázó votívok a leggyakoribbak, hiszen a Szentkút a vakok gyógyulásairól híres. A tekiai Mária-kegyhelyen sokféle fellelhető, de a leggyakoribbak talán a szív alakú offerek. Sűrűn találkozhatunk teknősbékával is — ez a termékenység szimbóluma, de akad sok láb, kéz, különféle belső szervek is. A szív nagyon gyakori, hiszen azzal sok mindent ki lehet fejezni: jelenthet szívbetegségből való felgyógyulást, életet, szerelmet. De vannak igazán egyedi offerek is: szőlőlevél, pólyás baba, gyűrű, szelence, csillag, sőt, még fémarcba foglalt valódi emberfogakkal is találkoztam. Annak idején előfordult, hogy valódi ékszereket, glóriát helyeztek egy-egy szentképre, úgyszólván megkoronázták. Következtetni lehet ugyan arra, hogy ezek mit jelenthetnek, de az adományozó eredeti szándékában nem lehetünk biztosak. A pars pro toto, azaz a rész az egész helyett elve alapján az is megesett, hogy az offerbe a hívő például hajtincset, fogat foglaltatott, hogy az ő testének egy része — ezáltal az ő egésze — helyet kapjon a szentség előtt. A sokácok által lakott településeken a pénzérmék hálatárgyként való alkalmazása is előfordult, ők ezeket a népviseletüket alkotó pénzérmés nyakláncból választották le. Ez nekünk, kutatóknak nagyon hasznos, hiszen a pénzek könnyen datálhatók, így lehet következtetni arra, hogy mikor történt a felajánlás.
* A könyvbemutatón elhangzott, hogy a hálatárgyak adományozóinak személye szinte mindig homályba merül. Erről mit tudna mondani?
— Fontos megemlíteni, hogy az adományozó konkrét személye és szándéka csaknem mindig rejtve marad. Az egyház könyveiben régen feljegyezték az adatokat, de a papok ezt sosem tárták a nyilvánosság elé. A közösség felé egy-egy adományozáskor csak annyit kommunikáltak, hogy valakinek a kérése, fohásza meghallgatásra lelt. Ez mindenkinek a magánügye maradt, nem verték nagydobra. Doroszló valamelyest kivételnek számít, mert az ottani rengeteg hálatárgy között akad néhány olyan, amelybe belegravírozták az adományozó nevét.
* Mi lehet az offerek jövője, sorsa?
— Még mindig világszerte elterjedt ez a szokás, főleg keresztény körökben. Manapság egyre népszerűbbek a márványtáblák és a hálacédulák, a kegyhelyeken egyre sűrűbben találkozni velük mint a hála megnyilvánulásaival. A kendők is megjelentek, melyeknek lényege, hogy a beteg testrész letörlése után a szentkút korlátjára aggatják őket, tehát szimbolikusan letörlik magukról a bajt, és megválnak tőle. Ami maguknak a kis tárgyaknak a sorsát illeti, nem kellene őket eltávolítani az eredeti helyükről, ha csak lehetséges. Sajnos van, hogy egy-egy templom felújítása vagy egy szentkép restaurálása után nem teszik vissza az offereket. De olyan esetek is vannak, amikor ezt nem lehet elkerülni: a bajai ferences templom például leégett, így az ottani hálatárgyak a helyi múzeum gyűjteményébe kerültek, és ma is megtekinthetők. Pravoszláv területről pedig a belgrádi szerb egyházi múzeum őriz szép számban offereket.
Doroszlói offerek (forrás: dr. Silling Léda archívuma)
Kalinka Tamás/Hét Nap
