Herceg János van!
(Tehetségünk mibenléte 1991)
Tehetségünk!
Hogyan mérjük?
Vékával, kilóra, széles homlokkal?
Vagy egyszerűen Istentől kérjünk?
Elhalmozzon kedvvel, dicső dalokkal?
Gondolkozzunk együtt vagy ne beszéljünk…
Most már látom: nem vagyok tehetséges.
Mert: lassan harminckilenc leszek.
(A Költő csak hatvanegy múlt nyáron!)
Nem tudja, hogy én már húsz éve író vagyok.
Csak nem írtam eddig.
Nem értem eddig… oda.
Nem-értem, értem nem…?
A betű a fontos, vagy a gondolat?
Mert emez akadt.
A gondolatolvasók lennének az én olvasóim?
Most már látom: nem vagyok tehetséges.
Mert: nem ismerem a Márai Sándort.
(A Költő meg a többismeretlent!)
Nem tudja, hogy én írtam, letettem egy szonett-et.
Csak előbb áthúztam.
Valaki aztán lehúzta.
Igényes olvasó vagyok, nem írok akármit.
Úgy adódhat, egyszer nekem is el kell olvasnom.
Nyűgös leszek, most olyan Izéknek való a világ…
Most már látom: nem vagyok tehetséges.
Mert: nem írtam le a remekműveimet.
(A Költő se. Bár ezt ügyesen titkolta.)
Nem tudja: a remekműveket nem írják le?
Vagy már rég leírták!
Vagy már leírtak… volna?
A leírtak szerint…
Lehet, hogy tehetségtelen vagyok.
De mi van, ha nem?
És ezt nem veszem észre!
Akkor vagyok csak igazán az…
La
Kanyarodó…
Pusztai Lajos fotója
