Jé! Foci van… (Aki marad, azt várom) – Pusztai Lajos költeménye!)

csak bámulok az áhítatban

nézem a tévét: jé foci van…

Paksom az Eftécét kettővel veri

magyar gólokkal! i am very happy

a fradicsaládban angolféle a szó

így nyelvel velem is a

Mindenható

hívnak egy hosszú számról

fölveszem női hangra vágyom

aztán nem szól bele a hívó

mondhatom alacsony a nívó

a nagy csöndesség alighogy beáll

a hívatlan hívó megint rámtalál

egy női hang nem szól bele

asszem ma sem megyek el vele.

otthagy kikelve magából a végzet

legyintek ilyenekre oda se nézek

balga aki patás ördöggel cimborál

ajtómon halkan kopogtat a szürreál

ékezet nélküli a véges emleeekezet

csodálom hogy a nyelvem még szeret

így hát kéjesen két nyelvvel nyalom

a humorba mártott fagylaltom

La