PÍSZÍ! – szól a Tízparancsolat frissen csatolt libertin záradéka. Krisztus után jó kétezer évvel végre született valaki, akinek föltűnt, hogy felettébb hiányos az Emberiség Alkotmánya, ergo módosításra szorul. A megváltás-ügyben is szakértő Brüsszeli Megmondó Atyák gyorsított eljárásban megalkották a tizenegyedik parancsolatot, így nem áll már semmi útjában az emberiség földi boldogulásának.
Mostantól, ha vitapartnerünkkel kapcsolatban rosszat mondunk, gondolunk, ha netán egy másfajta vélemény, egy félénk ejnyebejnye kiszalad a szánkon, akkor megszabadítanak minket a szólás szabadságának borzalmaitól. (Gyorsanható Dilit billentyűkkel).
Szép klauzula lenne ez Mózes törvénykönyvének margóján. A felebarátod szeretésére ösztökélő kővéset napjainkban már ósdi szólammá vált, nem korrekt. Szeretni valakit az olyan maradi dolog. Piha! Mi több, az EU magaslatain ezidőtájt nem elég píszinek lenni, de annak is kell látszani! Valakit utálnod is muszáj lesz mielőbb. Lehetőleg a másként gondolkodót. Az a jó ojrópai atyafi, aki kellően rossz a jóhoz.
Hogy ez a gondolat Istennek ott a Sína hegyén nem jutott eszébe! Most zsörtölődik a Jóöreg, a homlokára csap és azt mondja:
-Hát persze! A „politikai korrektség”! Zseniális! Úgy látszik, kicsit feledékeny voltam már akkoriban is, de az én brüsszeli teremtményeim, az Új Nép Vénei dolgoznak helyettem. Bár úgy látom, nemigen hisznek bennem, de a matériát, azt az isa pur és hamut, azt imádják.
Most egy kicsit nem figyelek oda rájuk, meglátom, mire jutnak ezekkel az új dogmákkal és dog-holnapokkal Addig is, Kedves Emberiség, fogadj el tőlem egy átmeneti, egy billentyűkön pötyögtetett ideiglenes parancsolatot:
-Písziző embernek ne nézd a fogát! Úgyis kimutatja.
La
Pusztai Virág grafikája
