Mentem jövet
Annyi kövér
semmi-bókok között,
láttam ágat hajlani a törzsek fölött.
Tudtunk vágni
vaskarikát fából,
vagy Titóval szedni
görögdinnyét fáról?
Amikor eljött a
nagyszerb bánat,
Kedves városom kiválasztott magának.
Tele lettem könnyel,
lenyelt szókkal,
nem tudtam bánni a tüzes csiholókkal.
Bár nincs benne élőm,
se halottam.
Ezt a poros földet szépnek választottam
Nagy indulásunk, kis
érkezésünk kora,
de amit elhagytam, az sem lesz mostoha!
Doroszlóm,
Mosztongám, most ég veled!
Bár nem vársz Szeged, ma mégis érkezem…
La
Szöveg és kép: Pusztai Lajos
