Őseink hitével a jövő nemzedékért -Doroszló újratelepítésének 270. évfordulója

A doroszlóiak április 5- én, kedden ünnepeltèk a falu újratelepítésének 270. évfordulóját. Az ünnepnapon az emlékkeresztnél gyűltek egybe az emlékezők. A keresztet éppen húsz évvel ezelőtt állították, az újratelepítés 250. évfordulója alkalmából, nagy részben Konc Ferencnek és nejének, Annának köszönhetően. A jeles jubileumon köszöntőbeszédet mondott Klemm Valéria, a helyi Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója. Ünnepi beszédében a következőket hangsúlyozta:

,,A Genius locit, a hely szellemét éljük meg ma is, most is, és ünnepeljük is, melyet a természetfeletti erőkön túl emberi sorsok, családi örömök, drámák formáltak. Azoknak az élete sűrűsödik benne, akik e helyhez tartoztak egykor, és tartoznak ma is. Az itt élők tudása, lelkülete, gondolatai, alkotó ereje és hűsége tette és teszi ma is élhetővé ezt a helyet.

Eltelt 270 év, megváltozott a világ, romossá is váltak épületek, de a közösség hite, hagyománya, nemzeti emlékezete nem tűnt el. Mi, a ma itt élő magyarok, a mai doroszlóiak, megőrizve a 270 évvel ezelőtti ősök hagyatékát, visszük és adjuk tovább. Tudjuk, hogy cselekednünk nemcsak önmagunkért, szűkebb otthonunkért, hanem másokért, a jövő nemzedékért is kell.”

A keresztnél elhelyezte az emlékezés virágait a Vajdasági Magyar Szövetség Helyi Szervezete: Pelt Ilona és Gellér Magdolna, a doroszlói Móricz Zsigmond Magyar Művelődési Egyesület: Csernicsek József, Kocsis Attila, a 7- es számú Huszárezred és a Vitézi Rend: Holló Róbert és Holló Antal, továbbá a Kuckó Gyermeksarok: Móger Tímea, Mészáros László. Résztvett a közös ünneplésen az Önkéntes Tűzoltó Testület, a Szent György Lovagrend, a DiSz Ifjúsági Szervezet, a Magyar Nemzeti Tanács, a Doroszlói Magyar Nyugdíjas Egyesület, az Egyházközösség, az Alvég Teke Klub képviselete.  

A keresztet megszentelte ft. Verebélyi Árpád címzetes prépost, esperes plébános. Elhangzott egy alkalmi vers és közreműködött a Szent Imre herceg templom kórusa.

Az emlékműsort állófogadás követte a Tűzoltó Otthonban. 

Klemm Valéria köszöntőjének teljes szövege:

Tisztelt Jelenlevők!

Kérem, engedjenek meg egy kérdést: kinek mi jut eszébe arról, hogy Doroszló?Doroszló – a szülőfalum, a lakhelyem, az otthonom? Egy pont a térképen? A hely, ahol most állunk, ahol élek és dolgozok, ahol felnevelkedtem, ahol megkereszteltek, ahol születtem? Ismerős helyeket, emlékeket? A múltat, a jelent vagy a jövőt?

Egyáltalán, mit jelent a szülőfalu, az otthon? Tudjuk-e pontosan szavakkal meghatározni? Szerintem nem lehet igazán csak szavakkal visszaadni, mert azt érezni kell!

Mert a szülőfalu, az otthon:

– a ránk hagyott hagyaték, az elődök hite, kultúrája, tudása,

– hely, mely lehetőséget és összhangot teremt,

– alakít, ösztönöz, felelősséget vállalásra késztet,

– hely, amelynek építésekor a figyelmen, nem pedig az időn van a hangsúly,

– melynek építésére nem sajnálom energiámat,

 – hely, amelyben a hit, művészet, és a hagyomány egyesül,

– hely, amely természetes ösztönző erőt és teret nyújt, fejlődési lehetőséget nyújt…..

………És sorolhatnám még sokáig.

Természetesen mindenkinek mást jelent.

Nem is annyira a teret, sokkal inkább a térben elfoglalt helyünk és érzéseink határozzák meg, kinek mit is jelent. Mert otthonunk a hazánk, a falu, otthonunk a szülői ház, a lakás, melyben új életet kezdünk, s otthonunk a Föld is, tulajdonképpen minden pontján. Ahol feltöltekezünk, ahol magunkkal békében lehetünk, ahol személyes dolgainkat tároljuk, s ahova betérhetnek mások is, családunk és barátaink.

Persze életkortól függ az, hogy hol érezzük otthon magunkat. Gyermekként a szülői ház adja az otthon érzetét. Kamaszkorban ennek funkciója kicsit megváltozik, majd fiatal felnőtt életünkre az albérlet, a kollégium, a diákszállás veszi át időlegesen annak szerepét. Majd a lakás, a ház, melybe életünk párjával költözünk válik az otthonunkká, s mikor már gyermekünk is születik, végérvényesen megváltozik, s új jelentéssel bír. A helyszínnek, a lakásnak, háznak, a térképen elfoglalt helynek, csekély a jelentősége. A bennük megtapasztalt érzéseink, emlékeink, reményeink határozzák meg, minek tulajdonítunk jelentőséget. A hely szelleme – a Genius loci – van nagyobb hatással és lesz is mindig.

A rend, a fegyelem, neveltetésünk első számú helyszíne, mely éppúgy ránk ontotta a szeretet mint a szigor fényét is, amikor csak kellett, mássá, hajlíthatóbbá, engedékenyebbé tett bennünket.  A feltétlen odaadás, az istenhit, a szeretet és tisztelet. A tudat, hogy mi itt váltunk emberré, önálló személyiséggé, nővé és férfivé. Minden, amit itt érzünk, hatással van, volt és lesz is ránk mindig. ….. S e mintaképekért őseink a felelősek.

A Genius locit, a hely szellemét éljük meg ma is, most is, és ünnepeljük is, melyet a természetfeletti erőkön túl emberi sorsok, családi örömök, drámák formáltak. Azoknak az élete sűrűsödik benne, akik e helyhez tartoztak egykor, és tartoznak ma is. Az itt élők tudása, lelkülete, gondolatai, alkotó ereje és hűsége tette és teszi ma is élhetővé ezt a helyet.

Eltelt 270 év, megváltozott a világ, romossá is váltak épületek, de a közösség hite, hagyománya, nemzeti emlékezete nem tűnt el. Mi, a ma itt élő magyarok, a mai doroszlóiak, megőrizve a 270 évvel ezelőtti ősök hagyatékát, visszük és adjuk tovább. Tudjuk, hogy cselekednünk nemcsak önmagunkért, szűkebb otthonukért, hanem másokért, a jövő nemzedékért is kell.

Az elmúlt több mint két évszázad a kitartást és a hűséget juttatja eszembe, s azt, hogy 270 év után Doroszló még mindig él. Ez az otthonom, az otthonunk. Itt élnek szeretteink, az elhunytjaink itt vannak eltemetve, igazán csak itt marad meg emlékük. Közös felelősségünk, hogy otthonunk, a lakhelyünk, a falunk, Doroszló betöltse hivatását, és olyan hely legyen, ahol összeér a múlt a jövővel.

KLEMM VALÉRIA

Kálóci Karola fotói

Kategória: Egyéb | A közvetlen link.