,,Minden házszenteléskor, mintha azért könyörögnénk, hogy ”Maradj velünk, Urunk”, mert szeretnénk érezni, tapasztalni jelenlétedet, nem csak a templomban, hanem a házunkban is. Ez a hit, hogy nem vagyunk egyedül, erősít bennünket. A ház soha sem üres, mert betölti az Ő jelenléte. Ezért szenteljük meg a házakat.
A házszentelés tehát egy újévi lelkesítő, jószándékot, egységet és szeretetet megújító családi áldás. Rábízhatjuk és ajánlhatjuk vele magunkat, gyermekeink és szeretteink ezévben kibontakozódó élettörténetét az Isten gondviselésére, tehát közösségi imádság is, hívő elcsendesülés. Mivel hitünk nem lehet csak magánügy, hiszen jelentős és jótékony következményei vannak saját életünkre és szeretetteinkére, vagy arra a “mikrotársadalomra”, ahol élünk, a házszentelés egyben egy kifelé megvalósuló hitvallás is, mivel látható nyoma is marad az ajtófélfán: 20 + C (esetleg G) + M + B + 18 . Ez különleges jelentést és tartalmat hordoz, mégpedig Krisztus áldásának hitelesítését a lakás ezévi betérő vendégei előtt, amire az ezt nem ismerők biztosan rá is fognak kérdezni… A rövidítés értelme: Christus Mansionem Benedicat!, azaz “Krisztus áldja meg az otthont!” (megint mások a három bölcs, Gáspár, Menyhért, Boldizsár nevének kezdőbetűihez ragaszkodnak).”
