Karácsonyi üzenet- ft. Drobina Gábor- Zombor, 2020

Ft. Drobina Gábor zombori káplán karácsonyi üzenetével kívánunk áldott, békés ünnepeket:

A karácsony előtti napokban tanúi vagyunk egy égi jelenségnek, mely igen ritkán fordul elő. Valószínű a híradásokból hallottuk, hogy a Jupiter és a Szaturnusz együttállásáról van szó, mely jelenség utoljára az 1600-as évek elején volt látható. Johanees Kepler (+1630) csillagász szemtanúja volt ennek a jelenségnek. Kepler kiszámította, hogy Kr. e. 7-től 6-ig tartó évben, amely, mint már mondtuk, mára valószínűsíthetően Krisztus tényleges születésének éve, a Jupiter a Szaturnusz és a Mars bolygók együttállása valósult meg. Kepler ezzel a jelenséggel próbálta megmagyarázni a fényesen világító betlehemi csillag jelenségét. Érdekes, hogy egy göttingeni tudós Friedrich Wieseler egy kínai időrendi táblázatban úgy találta, hogy Kr. előtti 4 évben egy fényes csillag jelent meg, és hosszabb időn át látható volt. Egy másik csillagász Ferrari d Occhieppo számára a betlehemi csillag magyarázatához elegendő volt a Jupiter és a Szaturnusz együttállása a Hal csillagjegyben, amelyről úgy vélte, hogy dátumszerű pontossággal meg tudja határozni. Tudni kell, hogy a Jupiter bolygó a babiloni főistent jelképezte a Szaturnusz pedig a zsidó nép kozmikus megjelenítője volt. Tehát a király csillag a zsidók csillaga mellé szegődött, ez a jelenség a babiloni csillagjósok egyetemes jelentőségű eseményre, egy üdvhozó uralkodó születésére következtethettek a zsidók földjén.

         A napkeleti bölcsek felismerték Jézus csillagát, útnak indultak, hogy megkeressék a zsidók királyát. Ők jelképezik a Krisztushoz vezető utat, és rámutatnak arra, hogy a kozmosz Krisztusról beszél. És arról is tanúskodik, hogy a kozmoszt a maga teljességében az ember nem képes megfejteni. Abban a pillanatban, amikor a napkeleti bölcsek Jézus elé térdeltek és imádták eljött az asztrológia vége, hiszen a csillagok attól kezdve a Krisztustól meghatározott pályán haladnak.

         Az antik világban az égitesteket isteni hatalmasságoknak tekintették, amelyek meghatározták az emberek sorsát. A bolygók istenségek nevét viselték. A Biblia mely egy élő és személyes Istenről beszél, elveti az ilyen istenségeket, a Napról és a Holdról, mint égitestekről beszél. Mindezt Jézus kontextusába állítva azt mondhatjuk, hogy nem a csillag határozzam meg a gyermek Jézus sorsát, hanem a gyermek kormányozza a csillagot. Mondhatjuk azt is, hogy egyfajta antropológiai fordulatról beszélhetünk: az Istentől elfogadott ember, akit az ő egyszülött fiában is vélünk felfedezni és megtapasztalni, nagyobb az anyagi világ minden hatalmasságánál és több az egész világmindenségnél.

         Miért fontos a csillag? És mire mutat rá a csillag? Arra, hogy a hit tény és valóság. Nem elvont valami, ami után sokat kell járni, sokat kell keresni. Jézus születése olyan igaz és valós, mint az előttünk ragyogó csillag.           

  

 

Kategória: Egyéb | A közvetlen link.