A Dunatáj Egyesülés szervezésében emlékezést tartottak a 110 éve született Herceg János akadémikus író, műfordító zombori síremlékénél.
Péter István, a Dunatáj elnöke köszöntőjében dr. Silling István Herceg Jánost olvasva című kötetéből idézte meg a zombori születésű, de Doroszlóhoz, Kupuszinához, Bezdánhoz és a Zombor környéki települések közösségeihez, művelődéstörténeti értékeihez is kötődő akadémikus emlékét:
,, Herceg János már 1932- ben egy zombori nyomdában vállalt munkát, ahol testközelbe került az újságírás fortélyaival, a kommunikáció, a hírek terjedésének és terjesztésének dolgaival is. Szinte minden érdekelte és mindenről tudott is, ami a szülővárosában, Zomborban történt. És amikor 1934- ben már újságíró lett az Új Híreknél, feladata is az lett, hogy jól értesült szerkesztőként mindenről beszámoljon, ami a városban, vagy a szélesebb hazában történt (…) Zombor városáról szólva Herceg többször kitekint a város vonzáskörzetére, a környékre, ahol ugyancsak jókat lehet enni-inni. Mint ahogy a csatornaépítő Türr István dunai utazása kapcsán a bezdáni pihenőnél megemlíti: ,,Mert Bezdán alatt, az erdőszél fái között már rotyogott a birkagulyás, és hangos viváttal fogadták a megyei urak az olasz király tábornokát”, majd így folytatja: ,,És miután az utolsó csöppig kikanalazták a remek subaszagú birkapaprikást, s megitták a rizlinget rája, amit megcsontosodott negyvennyolcas szőlőtermelők küldtek át erre az alkalomra Csúzáról, mert akkor még igazi bor is volt Baranyában. S a nagyétkű megyei urak jó étvágyát kissé lenézően ecsetelő sorokban megjelennek a régmúlt dicsőség és a tisztességes munka iránti Herceg János- i enyhe nosztalgia felhangjai is (…) Helyi színek és helyi ízek, díszes bálok, pezsgős vacsorák, csendes pityizálások, hajnali pálinkázások- megannyi színfoltja a régi Zombornak, amelyről a 110 éve született Herceg János írt elnéző mosollyal, néha kedves nosztalgiával. S ennek a Zombor- irodalomnak folytatása lett a vajdasági magyar irodalomban, mert ma is születnek a várost megörökítő regények, novellák, emlékező tárcák. Pedig Szemző Gyuszi világa rég letűnt, s az olvasók is el-eltünedeznek a városi könyvtárból. Azonban ez a miliő valahogy máig megőrizte az irodalom terén termékeny hatását.”
Nagy Karina színművész, a Nemzetpolitikai Államtitkárság Petőfi Sándor ösztöndíjasa a Herceg- kortárs, Fehér Ferenc egyik költeményét szavalta, L. Móger Tímea Herceg János egyik ifjú kori novellájából olvasott fel részletet.
A síron elhelyezte az emlékezés virágait a Magyar Nemzeti Tanács, a Dunatáj Egyesülés, a Kuckó Gyermeksarok, a Vajdasági Magyar Szövetség, a doroszlói Móricz Zsigmond MME képviselete.
Gellér Eszter fotói
Kapcsolódó GALÉRIA: http://nyugat-bacska-portal.info/wppg_photogallery/gallery539/
