A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség (VMMSZ) a Magyar Kultúra Napja délvidéki központi ünnepsége keretében a példaértékű, valamint az eddigi életpályák elismeréséül osztja ki díjait. Magyar Életfa díj, Aranyplakett és Plakett idei átadására január 15- én került sor.
Balogh Pál kupuszinai művelődésszervezőt Életfa- díjjal tüntették ki, több mint negyven éves közművelődési tevékenységéért. Pál, vagy ahogyan vidékünkön és azon is túl legtöbben ismerik, szólítják ,,Cuki” Pali bácsi a kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület (ME) elnöke. Nem volt mindig vezető pozícióban. Közösségszolgáló pályafutását technikai emberként, mindenes szervezőként kezdte, eredeti szakmája cukrászmester.
– Hogyan lett a cukrászból művelődésszervező?- kérdeztük Pali bácsitól.
– A két szakma, hivatás nem áll olyan távol, ha tudjuk, hogy a családommal sokáig eredményesen működtettünk cukrászdát, Kupuszinán és Apatinban is. Közösségépítés szempontjából elképzelni sem lehet jobb helyet a jó sütemények otthonánál. Inaséveim alatt a gyakorlat helyszínéből kifolyólag sok időt töltöttem a falumtól távol, Nagybecskereken. Tanulmányaim végeztével előbb a helyi labdarúgó klub körül tevékenykedtem, nem focistaként, hanem szervezői minőségben. Később, barátaim révén kerültem át a művelődési egyesülethez. Különböző rendezvények szervezésében segédkeztem, bálokat szerveztünk, vendégművészeket, hazai, de neves budapesti előadóművészeket is vendégül láttunk.
– A mostani időkhöz képest könnyű, könnyebb volt annak idején a művelődésszervezői munka?
– Szerencsére hamar szabad utat kaptam, többnyire sikerült elfogadtatni már a kezdeti elképzeléseim az egyesület aktivistáival belealakultam a művelődési életbe, nem csak helyi szinten. Igyekeztünk levenni a technikai, előkészületeket érintő terheket a szakcsoportok vezetőiről, a háttérmunkát néhányad magammal végeztük el és egyesületünkben a mai napig ez a gyakorlat. Az akkori életszínvonal lehetővé tette, hogy gyakran felutazzunk, akár családostul, több napra is Budapestre színházi előadásokat nézni, fürdőzni stb. A Mikroszkóp Színpad állandó közönsége voltunk, ismertük az személyi igazgatót, bejáratosak voltunk a művészbárokba, ahol előadásaik végeztével összegyűltek a legismertebb színművészek. Ismeretségeinknek köszönhetően járt Kupuszinán például Kabos László, Koós János, Bajor Imre, Antal Imre, Csala Zsuzsa, Lórán Lenke és sorolhatnám…
– Saját produkcióikkal is bejárták csaknem egész Magyarországot, hogy a vajdasági színpadokon való vendégszereplésekről ne is beszéljünk…
– Elmondhatjuk, bejártuk a világot, már ami a magyar nyelvterületű Kárpát-medencei színpadokat illeti. A Csárdáskirálynő című operett volt az, amellyel talán a legtöbbet tájoltunk. A színházi és népművészeti fesztiválok is emlékezetesek, főként, amelyeknek egyesületünk adott otthont. Nagyon büszke vagyok a közösségemre, hogy négy alkalommal felvállalta a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszó Találkozó házigazdájának szerepkörét. Ugyanezt mondhatom a Durindó és Gyöngyösbokréta több napos fesztivál megszervezéséről is. Ha kétkezi módon dolgozni, szervezni kell, ugyanúgy tömegesen mozdulnak be a kupuszinaiak, mint amikor fesztiválsikerek elérése, rivaldafény a cél.
– Mégis csak van valamilyen egyéni titok, amelynek tudója ön, a többszöri mandátumban lévő művelődési egyesület elnök, ugyancsak többszörösen volt VMMSZ elnökségi tag…
– A pozitív hozzáállás, a vitalitás talán, de a legnagyobb energiát az ember mégsem önmagából, hanem a szerettei támogatásából meríti. A gyerekeim, sőt később az unokáim is állandó jelleggel mellettem álltak. Nem beszélve a nejemről, aki ugyan mérgelődött sokat a pluszmunkák, a kimaradások miatt, de amikor védelemre, támogatásra volt szükség, nem csak nekem, hanem az egyesületnek is, gondolkodás nélkül tette. Nagyon fontos számunkra a vajdasági és környékbeli művelődési egyesületekkel, de a helyiekkel, az egyéb civil szervezetekkel való együttműködés, A Petőfi Sándor ME általában lemond a Helyi Közösségtől kapott évi támogatásról egy rászorulóbb egyesület, szervezet javára. Tévedés ne essék, mi sem dúskálunk az anyagi javakban, de sokakhoz képest jobb a helyzetünk. Megoldjuk, folyamatosan pályázunk és az egyesület épületében lévő üzlethelységek bérletéből havi jövedelmünk van.
– Mik a további tervei egyesületileg és/vagy egyénileg?
– Folyamatosan fiatalítani és utánpótlást találni az egyesület szakcsoportjai és a magam számára is. Persze még nem búcsúzkodom a művelődésszervezéstől. A Magyar Életfa- díj, a megbecsülés, amely a jelölést, a döntést övezi nagyon szellemileg nagyon felöltött. Kacsintgatok az idősebb korosztály közösségi élete felé is. Legközelebbi tervem, hogy a nyugdíjasok számára megnyitom a régi cukrászdahelységem ajtaját, hetente egyszeri, kétszeri összejövetelek céljából- mesélte lelkesen Balogh Pál.
Szerda Zsófi fotója
