,,Gazdagabb lettem az itt tanultak által”- Szabó Sándor válaszol nekünk, rólunk

GELLÉR ÁGNES FOTÓJA

Gellér Ágnes fotója

Nyugat- bácskai küldetése lejárt a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasának, Szabó Sándor történésznek, aki Kárpátaljáról érkezett térségünkbe, a Dunatáj Egyesülés civil ernyőszervezet háza táján tevékenykedett. Pelt Ilona volt a mentora, aki a köszönetnyilvánításkor elmondta, Sándor személyében egy értékes, nagy tudású fiatalembert ismerhetett meg a közösség. Szakértelmének köszönhetően több építő hatású projektum valósult meg és a közösség a mindennapi szervezőmunkában és ötletelésben is komoly segítséget kapott Sándortól. Az együttműködés megmarad, a projektumok és a jó kapcsolatok nem ismernek határokat.

film1

Nyugat- Bácskához való viszonyát illetően, elutazása előtt Szabó Sándor megválaszolt néhány villámkérdést nekünk, rólunk:

– Milyen a Nyugat-bácskai ember, külső szemlélőként ,,ráhúzható” valamilyen sztereotípia?

– Amikor megérkeztem Vajdaságba egy riport alkalmával feltették nekem ezt a kérdést, és akkor én csípőből rávágtam, hogy olyan, mint a kárpátaljai. Azóta eltelt kilenc hónap és napról napra ismerkedtem meg az emberekkel, rajtuk keresztül Nyugat- Bácskával. Szerintem nagyon nehéz valamit is ráhúzni az itt élő emberekre, hiszen az emberek beállítottsága falvanként változik. Nagy általánosságban kedves, barátságos, vendégszerető embereknek ismertem meg az itt élőket, ha egy kívülállóval való kapcsolatukról legyen szó. Viszont, ha megismerjük közelebbről őket, akkor talán a kelleténél is többet panaszkodnak az emberek, ez a saját életkedvüket is napról napra elszívja. Szerintem a pozitív hozzáállás nagyon sokat lendítene ezeken a területeken, szerencsére vannak szép számmal ilyen pozitív emberek is.

– Milyennek láttad a Nyugat- bácskai közösséget a civil szféra, a kulturális élet szintjén?

– A kulturális élet pezseg, minden faluban van legalább egy olyan formáció, amire az egész falu és környék is büszke lehet. Érezni azt, hogy a közösség meg akar maradni, bármennyi probléma érje is őket. Ittlétem alatt betekintést nyerhettem nem csak a kulturális, de a civil szféra szervezeteibe is, így nagyon örültem annak, hogy olyan szervezetek munkáját láthattam át, amelyek maximálisan kihasználják a lehetőségeiket, így értékmegőrző és sokszor érték teremtő munka is folyik. Mindenképpen gazdagabb lettem az itt tanultak által.

szabo-sandor1

noi-felolvaso8

– Kedvenc (Nyugat-) bácskai íz, hely, ünnep- rendezvény… ?

– Kedvenc ízemre rögtön az első napokban rátaláltam, ahogy megérkeztem, ez pedig a bezdáni halászlé volt, ami nekem sokkal finomabb például a bajainál is, persze ez csak az én véleményem. Kedvenc helyemre nem tudom mit is mondhatnék, mert nagyon sok volt belőle, rengeteg helyen megfordultam és sokat meg is szerettem. A legtöbbet mégis egy helyen töltöttem, ha egy kicsit gondolkozni akartam, a doroszlói Szentkút mögötti csatornarészre mentem ki, üldögélni kicsit, sétálni és nézni a vizet a fák tövéből. Kedvenc ünnepem- rendezvényem? Szerintem ez a kettő nálam összeforrt eggyé a Négyesfogatban, hiszen itt egy rendezvényről beszélünk, de mégis az emberek ünnepként élik meg azt, hogy a program keretein belül összegyűlhetnek, és együtt ünnepelhetnek régen látott barátaikkal, szeretteikkel.

– Merre tovább, milyen terveid vannak a közeljövőre nézve?

– Minden szép dolog egyszer véget ér, így vagyok most a Nyugat-bácskai ittlétemmel is. A múlt héten befejeződött a küldetésem ezen a területen. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fog hiányozni, viszont lassan egy fél év után jól fog esni az is, hogy végre Kárpátalján lehetek, a családommal. Jövőre, vagyis előreláthatólag szeptembertől Nagybányára költözöm, szintén a Petőfi Sándor Program keretein belül, ott fogok tevékenykedni, így az elkövetkező egy évre viszonylag tiszták az elképzeléseim. Azt követően, ha a lehetőségeim is úgy hozzák, szeretnék végleg hazaköltözni Kárpátaljára és ott olyan munkát vállalni, amivel előre vihetem az ott élők helyzetét is. Az elmúlt évek során nagyon sokat utaztam és éltem különböző területeken. Hiszek benne, hogy sehonnan nem távoztam üres kézzel és ezek az utak mind azért vannak, hogy később még értékesebb tagja lehessek saját közösségemnek is- hallottuk Sándortól.