A kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Sturcz József egykori, nagy tiszteletű helyi néptanító nevét viselő színjátszó csoportja Az Egy bolond százat csinál című zenés bohózat színrevitelével az idei Amatőr Színjátszók XXIII. Találkozójának hét díját hozta el. Köztük az egyik legfőbb elismerést, a PATAKI LÁSZLÓ-DÍJAT, amelyet a találkozó legjobb hagyományos keretek között megvalósított előadásáért ítélnek oda. A társulat és tagjai fejlődéstörténetéről, közösségi elhivatottságról, rendezői kiállásról Molnár József rendezővel és Molnár Oszkár többszörösen díjazott, az idei Találkozó legjobb férfi főszereplőnek járó, SZILÁGYI LÁSZLÓ-DÍJJÁVAL kitüntetett színjátószóval- apával és fiával beszélgettünk:
–Mi motiválja a nyugat- bácskai szórványban működő, a Színjátszó Találkozó történetében sokszorosan fődíjas társulatot és vezetőjét?- kérdeztem a rendezőtől.
–1989 óta vezetem a csoportot, ha jól számolom, összesen huszonnyolc darab színrevitelével büszkélkedhetünk. Jómagam közel ötven éve foglalkozom színjátszással, fiatal koromban, a szerepek elnyeréséért izguló szereplőként, majd később a rendezés területén kipróbálva magam. Nagyon szerencsés vagyok, mert az évek során folyamatosan elfogad vezetőként, a mindig változó, fiatalokkal bővülő társulat. Idén különösen erős szereplőgárdával dolgozhattam. Ezt nemcsak a fődíjak igazolják, hanem mutatói az egyéb elismerések, például, hogy a legjobb női mellékszereplőnek járó MAGYARI PIRI-DÍJAT a zsűri Kiss Katalinnak adta és számos különdíj is kiosztásra került a társulat tagjai között. Az előadás hangulatát emelő zenei- és táncbetétekért nagy köszönettel tartozunk a zenekarnak, a mgr. Dienes László általi zenei rendezésnek, továbbá a koreográfusnak, Tót Zsaklinának. Örülök neki, hogy az idősebb generáció tagjai is bekapcsolódtak a szereplésbe, hogy voltak fiatalok, idősek egyaránt. Köztük olyanok, akik számára ez volt az első színpadi megmutatkozás. Ezt a darabot a ‘80- as évek közepén már játszotta a társulat, de ezúttal a népszerű bohózatot egészen újszerű módon mutattuk be. A két felvonásos, jelenkori poénokban, táncban, énekben, zenében bővelkedő előadás szereplői: Csernai Panna, Molnár Oszkár, Tadián Viola, Zsivu Péter, Kiss Katalin, Buják Mihály, Dubac Éva, Toldi István, Limburger Georgina, Fridrik Gábor, Rekettye Emília, Tadián Zsolt, Kiss Gábor, Molnár István, Molnár József, Tumbász Dávid. A kísérőzenekar tagjai: Mgr. Dienes László, Kolászár Nándor, Dienes Ákos.
A motivációról szólva elmondhatom, sem az elvándorlás, sem egyéb külső tényező nem szegte a kupuszinaiak színjátszáshoz való kedvét és kapacitását. Sőt, mintha az általános, globális körülményekre rácáfolva még nagyobb lelkesedéssel, akarással állnának hozzá a dolgokhoz. Egész település szinten is minden eszközzel azon vagyunk, hogy éltessük, bemutassuk azokat az értékeket és közösségi erőt, amellyel Kupuszina, állandó jelleggel, folyamatosan és változatlanul rendelkezik.
–Milyen érzés volt, amikor először szerepeltél a darabban, amelyet édesapád rendezett?- fordulok a kérdéssel Molnár Oszkár felé.
–2001- ben történt, az azóta egyik közös kedvenc operett, a Csárdáskirálynő színrevitele alkalmával. Először furcsa volt, de hamar hozzászoktam a szituációhoz. Köszönettel tartozom a családunk egészének, amiért támogatja ezeket a tevékenységeket. Olyannyira, hogy az idősebbik fiam rendszerint fejből tudja a szerepeim szövegét…Viccet félretéve, nagy áldozatvállalás az ő részükről is, hiszen az előadásokat általában három hónapos, napi rendszerességű, esti próbafolyamat előzi meg. A családtagoktól vonjuk meg ezt, az együttlétekre lehetőséget adó szabadidőt, amely nálunk a mindennapi gazdálkodói munkát követi.
Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →
A helyi, városi és tartományi tisztségviselők kíséretében megismerkedett a szóban forgó oktatási intézmények vezetőivel, működésével, értesült a fejlesztési tervekről, gondokról, igényekről.
