Elsősorban a helyi hívek adakozásának köszönhetően több mint egy évtizede folyamatos felújítási szándék fogalmazódik meg, gyűjtések szerveződnek, munkálatok zajlanak a környék templomai között az egyik legrégibb, 1773-ban épült gombosi Szent László király templomban. Ft. Verebélyi Árpád főesperes, helyi plébános beszélt a munkálatok okairól, fázisairól, a gombosi egyházközösség példás működéséről, összefogásáról:
– Az 1960-as évek elején Csajkás Antal atya vezetésével végezték a templom felújítását, amelyet az 1963-as szkopjei földrengés részben tönkretett, végigrepedt az új festés. Még ha ezt később nem is korrigálták, a festés mindenhol elöregszik, elpiszkolódik, elszennyeződik. Különösen igaz ez a templomokra, ahol egyrészt folyamatosan sok ember megfordul, másrészt füst, pára, gyertya, tömjén hatásának van kitéve az építmény. A másik dolog, hogy a templom állapota a földrengés után olyan állapotba került, hogy mindez kezdte megbontani a vakolatot. Egy nagyobb darab le is szakadt a mennyezetből. A harangemelettel szintén jelentős problémák voltak. A zsalugáterek valamennyire védték az esőtől, de ha hideg volt és párás a levegő, attól folyamatosan korrodálódtak a fából készült harangszobák. Ezek elrohadtak, és a harangtartó gerendákat már alá kellett támasztani ahhoz, hogy ne szakadjon be. Hogy oda feljussunk, szükség volt állványozásra. Ha már fel kellett menni az állványzatra, akkor a templomfelújítás toronyrésze is sorra kerülhetett.
A felújítások megkezdésének közelebbi oka volt, hogy Gomboson az áramszolgáltatást az 1940-es évek tájékán vezették be, és a templomban ez az első hálózat volt használatban. Erre kötöttek lámpákat és más egyebet, és értelemszerűen a hálózat nem bírta a terhelést. Ide kapcsolódott a hangosítás problémája is, amelyet egyúttal szintén sikerült megoldani.
Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →