A Bethlen Gábor Alap támogatásának köszönhetően a doroszlói DISZ Ifjúsági Szervezet húsz darab székkel és egy asztallal gazdagodott. A tárgyi segítséggel nagy mértékben növekedett az Ifjúsági Szervezet eszköztára, székhelyének funkcionális jellege, könnyebbé vált a különböző kisebb rendezvények megtartása.
Doroszló, Kupuszina, Zombor, Kúla:
December 6 és 8 között zajlott a budapesti Feszt-Fest – Fesztiválgyőztesek Fesztiválja a MU Színházban. Az eseménysorozatra meghívást kapott a kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Sturcz József Színjátszó Csoportja is. A Török Péter által írt, Molnár József rendezte Tuladunai című előadással a kupuszinai társulat elnyerte a Fesztivál Nagy András László Nívódíját.
A zombori születésű Úri Annamária az Újvidéki Egyetem Orvostudományi Karának ötödéves, kiemelkedően eredményes hallgatója. Zombori gimnazista évei alatt nevét gyakran lehetett hallani a különböző természettudományi tanulmányi versenyek országos díjai kapcsán. Talán nem túlzás azt mondani, szinte bármilyen, magas képzettséget igénylő hivatást választhatott volna. Orvosi pályára az anyai példa (édesanyja, dr. Úri Emese, a zombori Egészségházak igazgatónője), továbbá az orvoslás tudományának humánus volta ösztönözte. Tanulmányai, egyetemi cserediákprogramok során aztán sok egyéb kalandos (ön)ismereti utat, kulturális kalandozást átélt. Példás pályafutásáról, Brazíliában és Mexikóban zajló szakmai cserediákoskodásáról beszélgettünk.
Mi, átlagemberek, általában kivételes képességű, csodalényeknek tekintjük az orvosokat, hiszen tőlük várjuk a gyógyulást. Mit jelent számodra ez a hivatás?
– Ötödéves vagyok az orvosin, a vizsgáktól függ, de legkorábban másfél év múlva diplomázom. Általános orvosi szakra járok, ez annyit jelent, hogy általános szakorvos válik majd belőlem. Fárasztó, maratonszerű egyetemről van szó, ez annyit jelent, hogy lelkileg és fizikailag is nagyon sok energiát igényel. Állandó (lélek) jelenlétet, sok a gyakorlat, akár bizarr időpontokban, például éjjelenként is vannak ügyeletek néha. Talán a pszichikai része a legnehezebb, tehát, hogy rengeteg különböző anyagot kell egyszerre tanulnunk. Különböző tantárgyakat kell összeforrasztanunk valamiképpen az elménkben. Ezt nagyon nehéz a legelején, mivel csak a vége felé alakul ki egységes kép az emberi test működéséről, a betegségekről. Mindezt nekünk apránként kell összefűznünk a fejünkben. Nincs olyan ember, aki erre az egyetemre azt mondja, hogy könnyű, de másrészt egy teljesen más világlátással jár az orvosi egyetem. Mindenki kissé megváltozik az egyetemi évek alatt, remélhetőleg jó irányban alakítja az embert ez a fajta komplex képzés.
Arra, hogy éppen ezt a hivatást választottam egyértelműen kihatott a szülői példa, de valójában nagyon spontán döntés volt. A gimnázium végén rájöttem, hogy nem nagyon tudom magam elképzelni sem a fizika, sem a matematika terén, mert ugye azokkal a tantárgyakkal foglalkoztam inkább a gimnazista évek alatt. Ezekből hiányzott számomra az emberközeliség. Hiányzott belőlük az élet és a tudomány humánus megközelítése. Nagy váltás volt számomra az orvosi szak: nagyobb kihívás volt ez számomra, hogy egy teljesen más gondolkodásmódot fejlesszek ki magamban. Próbáltam ezt a két különböző gondolkodásmódot összesűríteni, hogy valamiképpen mindkettőből tudjak hasznosítani.
Az egyetem mellett hogyan jut időd bármi másra, a cserediákprogramokra, kulturális kalandozásokra?
