Nagy Karina színművész a Nemzetpolitikai Államtitkárság Petőfi Sándor Programjának nyugat-bácskai ösztöndíjasaként teljesít közösségi szolgálatot, immár második turnusban. Az alábbi interjúban arról kérdeztük, mi ösztönözte, hogy az előző programidőszakot követően ismét visszatérjen ebbe a régióba, a nyugat-bácskai magyar közösségekbe. Megtudjuk tőle azt is, miért jó (nyugat)bácskaivá válni, hogyan lehet megtartani magunkban és egymásban a lelkesedést, a tettvágyat egy-egy szórványközösség tagjaként.
Milyen motivációból kérelmezted a nyugat-bácskai Petőfi-ösztöndíjas szolgálati időd megújítását?
– Amikor ide érkeztem, 2018 őszén, nem számítottam arra, amit végül itt találtam. Úgy érkezem, hogy van egy hivatástudatom, teszem a dolgomat, aztán hazamegyek… Na igen, de ezeken a csöppnyi településeken olyan emberekkel találkoztam, és olyan életszemléletet találtam, ami visszavezetett legmélyebb és legtisztább önmagamhoz. Általuk, általatok megváltozott az értékrendem, más dolgok kerültek előtérbe.
Éppen emiatt jobban szeretem magamat is. Egyszer már megfogalmaztam egy szintén a Magyar Szónak készült interjúban és egyben először magamnak is, hogy a magyarság függést okoz! Ez az egyik ok. A másik pedig, hogy úgy érzem, van itt még dolgom. Ezért pályáztam újból. Nagyon fontos minden ösztöndíjas tevékenységében a továbbörökítés megteremtése. Erre treníroztak minket; nem hasznos olyan programba vágnod, ami csak kilenc hónapig működik, nem érdemes mondjuk, egy fagott képzést elindítanod és fagottok vásárlására ösztönöznöd a közösségedet, ha utána elmész és soha többet nem fog senki fagottot a kezébe.
Úgy érkeztem Vajdaságba, hogy először majd megfigyelem, mi foglalkoztatja a közösségemet, mi az, amiben jók, és pusztán csak alkalmat fogok teremteni arra, hogy azokat művelhessék. Teljesen fel voltam rá készülve, hogy horgolókört fogok szervezni, vagy receptcsere-délutánokat. Hála drága mentoromnak, Péter Istvánnak, hogy megkérdezte, jönnék-e ide, mert „itt” sok a színjátszó… hát hogyne jöttem volna, jönnék százszor is! Így alakult, hogy olyan helyen végzem a tevékenységemet, ahol legalább annyira fontos az emberek életében a színház, mint kifejezési mód, kiteljesedés vagy a színház, mint terápia, mint az enyémben, ha nem fontosabb! Testközelből figyelhetem ezeknek az embereknek, az amatőröknek – a szónak abban az értelmében, hogy nem szakmájuk a rendezés, a játszás – a munkáját, így rengeteget tanulok a szakmám gyökereiről. Valamint a gyerekekkel és fiatalokkal történő munka pedig abból a szempontból fontos, hogy lehetőséget kaptam megtanítani nekik, hogyan figyeljék meg pontosan az őket körülvevő világot, hogyan legyenek ezáltal a jelenben, ami a boldogság kulcsa. Mindkét lehetőség ajándék az élettől.
Milyen tevékenységeket végeztél, végzel a nyugat-bácskai magyar közösségek körében?
Stock János fotója
Az ünnepi koncerten jelen volt mgr. Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Pelt Ilona, tartományi frakcióvezető helyettes, az MNT két tagja, Turkál Marianna és Szlákó József, továbbá Uzelac Katica, tartományi segédtitkár, Pribilla Attila, Zombor város segédpolgármestere, Gellér Magdolna, Zombor városi képviselő, Rekettye Róbert, a kupuszinai helyi közösség Tanácsának elnöke, ft. Kurin István, kupuszinai és szilágyi plébános.
