Nyugat-Bácska Portál

Július 2-a Sarlós Boldogasszony ünnepe, amikor a római katolikus egyház Mária Erzsébetnél tett látogatásáról emlékezik meg. A néphagyomány szerint ez a nap az aratás kezdetének az ideje is egyben.

Orsovai Bibianna riportja:

Forrás: Vajdasági RTV

Az elmúlt hónap folyamán Nyugat-Bácska magyar tagozatos általános iskolai intézményeiben is megtartották a ballagást. Az ünnepségek alkalmával átadták a magyar végzősöknek a Magyar Nemzeti Tanács jókívánságait, üzenetét is. Az egyházközösségekben pedig rendszerint misét szolgáltattak a ballagók jó előmeneteléért hálát adva, imádkozva.

Az alábbi fotók a bácsgyulafalvi, a bezdáni, a doroszlói, a gombosi, a kupuszinai, a nemesmiliticsi, a zombori iskolák végzőseiről készültek:

A bácsgyulafalvi Kis Ferenc Általános Iskolában…

Képek forrása: Kis Ferenc Általános Iskola

A bezdáni Testvériség-egység Általános Iskola végzősei:

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Kufner Karolináék tősgyökeres nemesmiliticsiek és azok is kívánnak maradni. A Prosperitati Alapítvány segítségével házat vásárolhattak, a maguk és két gyermekük számára saját otthont teremthettek. A család mezőgazdasággal foglalkozik, az Alapítványnak köszönhetően hozzájutottak fontos és hasznos eszközökhöz. A részletekről Karolina mesélt:

Nehéz volt rátalálni az ideális házra?

-Sokat jártuk a falut, mire megtaláltuk a megfelelő házat. Az alapján kerestük, hogy nagy legyen az épület, lehetőleg tágas udvar is tartozzon hozzá, hiszen mezőgazdasággal foglalkozunk, továbbá két gyermekünk van, kell a tér. Végül rátaláltunk, rögtön föl is hívtuk az előző tulajdonost, aki Németországban él, a szomszédoknál volt a kulcs, ők megmutatták a házat. Megnéztük és megvettük.

Mikor költöztek be az új otthonukba és hogyan néz ki az?

-Tavaly ősszel költöztünk be. A házban a gyerekek számára is van egy- egy saját szoba, továbbá hálószoba, nappali, ebédlő, konyha, fürdőszoba, spájz. A telken vannak melléképületek és nagy udvar meg konyhakert.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A kupuszinai Dienes László csaknem három évtizedig dolgozott a rézfúvósok, elsősorban a trombita tanáraként az apatini Stevan Hristić Alapfokú Zeneiskolában, mielőtt áprilisban az intézmény igazgatójának megválasztották. Az eredetileg tubaszakos tanárként és zenészként is elismert új igazgatónak tavasz óta kettős teherrel kell megbirkóznia. Az új munkakör kihívásai mellett a teljes életet felborító járványügyi helyzet – az egész tanügyi szektorhoz hasonlóan – a zeneiskola működését is jócskán megnehezítette. Dienes Lászlóval a zeneiskola jelenéről és jövőjéről, tanításról, zenélésről, valamint más gyakorlati és kevésbé gyakorlati dolgokról beszélgettünk.

Mit jelent ez a változás az életében, hogy tanárból igazgató lett?

– Nagy kihívás. Zenésznek tartom magam, zenész ésszel is tanítottam a gyerekeket, és úgy láttam, volt hatása. Sok egykori diákom, akik nem ezt a pályát választották, elmondták, milyen sokat segített a zene, a zenei képzettség a későbbi életükben. Olvastam pszichológiai tanulmányokat, amelyek szerint aki legalább egy kicsit is foglalkozik zenével, színesebben látja a világot. Bármilyen zenéről is van szó, megnyugvást, feltöltést ad. Tanárként ennek az átadására törekedtem.

Tanév közben vette át az igazgatói posztot, és a vírus csak bonyolította a mindennapokat. Az új szerep akkor is kihívás lett volna, ha nem jön közbe a járvány. Mit tudhatunk biztosan a közelebbi jövőről?

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →