Kisboldogasszony ünnepén, szeptember 7-én és 8-án rendszerint több ezren zarándokolnak el Vajdaság legősibb búcsújáró helyére, a doroszlói Mária, Keresztények Segítsége Egyházmegyei Kegyhelyre. A jelenlegi koronavírus-járványhelyzet miatt idén a Doroszló–Szentkút nagybúcsúja várhatóan nem lesz a megszokott módon tömeges. A kegyhely a személyes, a közösségi találkozások és a búcsú elnyerésének felszentelt helye. Ebben az évben előreláthatóan ez utóbbi, tehát a fizikai találkozások helyett a búcsú lelki zarándoklat jellege kap nagyobb hangsúlyt. Minderről ft. Verebélyi Árpád címzetes prépostot, az egyházmegyei kegyhely igazgatóját kérdeztük:
Miként értendő a zarándokhely fogalma a Doroszló–Szentkút múltjából, jellegéből kiindulva?
– A templomok helyét maga az ember, a történelem határozza meg.
A kegyhely vagy más szóval a zarándokhely azonban mindig egy emberileg meg nem magyarázható, spirituális, vallásos töltettel ellátott eseményhez kapcsolódik, amelyet nem mi, emberek generálunk, hanem az ember alapvető vallásos igényére irányuló, valamilyen természetfeletti megmutatkozó történés. Amikor az ember, akár érzelmekben, akár a lelkiismeret szaván keresztül vagy fizikumában olyan segítséget kap, amely számára megerősítő, ezeket hívjuk csodáknak, amelyeknek különböző formái lehetnek. Amikor egy helyen ennek a természetfelettinek a találkozása a természetes térrel vagy emberrel megsokszorozódik, akkor beszélünk szent helyről, megszentelt helyről. Az Isten és az ember találkozásának helye egy kegyeleti hellyé, kegyhellyé alakul. Az egyház történetében a legtöbb ilyen kegyhelynek nevezett fizikai térség a Szűzanyához kötődik. A keresztény ember mindezt nagyon természetszerűnek érzi így, mert a Szűzanya feladata, szolgálata közvetlenül a Krisztus mellett való tanulás, lét volt. Máriának ez a fajta anyai gondoskodása nem Jézus életében, hanem legfőképpen Jézus megdicsőülése után bontakozik ki. Nagyboldogasszony ünnepében ünnepeljük azt, hogy Mária testestül-lelkestül mennybe vétetett, és hogy neki az az anyai szerepe van az egyházban, hogy az embereket megpróbálja minél inkább az üdvösség felé vezetni. Ebben, az üdvösség felé vezető útban találkozunk sok esetben azzal, hogy kegyhelyeken, zarándokhelyeken valamilyen, a Szűzanyához kapcsolódó történelmet fedeznek fel az évszázadok során. Máriának az anyai szerepe az, amely megvalósul ezekben a kegyhelyekben. Azért lesz egy-egy hely szent, mert a Szűzanya iránti buzgalom, a Szűzanya iránti szeretet meg az ő pártfogásának a tudata, a kérése vezeti oda az embereket, hogy ott az Isten, a Szűzanya és az ember közötti viszony úgy megerősödjön, hogy ebből az ember gyógyultan vagy megerősödötten, egyszóval csodával jöjjön ki.
