November 15- én Csonoplya volt a helyszíne a Magyar Szórvány Napja vajdasági központi ünnepségének, amely a helyi Mindenszentek Plébánia és a Dunatáj Egyesülés Nyugat-Bácska Régiófejlesztéséért kezdeményezésére és összefogásával a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetséggel közös szervezésében valósult meg.
Ünnepi áhítat zajlott a csonoplyai Mindenszentek-templomban, ft. Hajdú László vezetésével.
Rendhagyó hittanóra zajlott a kupuszinai plébánián. A harmadik osztályos tanulók bevonásával ostyát sütöttek.
Forrás: ft. Kurin István
Minden kimondott szó, átadott dallam, kézfogás és egymás felé fordulás a megmaradást munkálja. November 15-e, a magyar szórvány napja emlékezés, jelenlét, számvetés, szelíd bizonyosság: vagyunk, még ha kevesebben is. Éppen ebben rejlik az erőnk, hogy nem magától értetődően él bennünk a kultúra, hanem döntéssel, figyelemmel, felelősséggel.
(Minden)napjainkban talán a legtöbb kérdést (sajnos) nem egymásnak, pláne nem önmagunknak, hanem egy/a mesterséges intelligenciának (GPT-5, Mesterséges Inci ChatGPT) tesszük fel.
Jómagam, akkor szoktam ,,hozzá” folyamodni, amikor azt érzékelem, hogy a gyakran absztrakt, elvont gondolkodásmódom némi racionalizálásra szorul. Ebben a témában minden bizonnyal ez a helyzet, hiszen én is egy szórványközösség része vagyok, és egyáltalán nem biztos, hogy úgy látok rá magamra, ahogy egy külső szemlélő számára látszom és vagyok. Megkérdeztem hát ,,őt”, mit gondol mirólunk, szórványmagyarságról. Íme, az általános meghatározások:
,,A szórvány olyan közösségre utal, amely nem egy tömbben, nagyobb, összefüggő településterületen él, hanem szétszórtan, többségi nemzetiségű lakosság között, és emiatt nyelvét, kultúráját, hagyományait mindennapos asszimilációs hatások érik (…)
Mitől lesz valaki »szórványban élő«? Válaszok: Ha a településen a magyarok aránya alacsony (általában 10–25% alatt). Ha a magyar intézményi háttér gyengébb vagy hiányzik (óvoda–iskola–kultúrház–egyház láncolata nem működik teljes rendszerben). Ha a családon belüli kétnyelvűség mindennapossá válik.
Mitől különleges a vajdasági szórványhelyzet? Válaszok: Itt a magyar és a szerb kultúra évszázadok óta egymás szomszédai. Sokan kétnyelvűek, néha már »észrevétlenül«. Gyakori a »hétköznapi kultúrahordozás«: pl. egy néptánccsoport, egy egyházi énekkar, egy falunapi főzőcsapat tartja meg a magyar jelenlétet.
Demográfiai folyamatok (általános tendenciák): elvándorlás (gazdasági okok miatt), vegyes házasságok arányának emelkedése, ívben visszahúzódó magyar nyelvterület (határ mentétől befelé), az iskolaválasztás nyelve meghatározó: ahol nincs magyar iskola, ott a nyelv átadása gyorsabban gyengül…”
Ez van tehát, fehéren-feketén. Megélések szintjén pedig sokkal árnyaltabb, szubjektívebb lehet a kép. Az állandó mozgásban, változásban és áramlásban számomra ma, tételesen és képletesen így:
Vannak napok, amikor nem ünnepi zászlók feszülnek az idők szelén, hanem az emlékezés lágy, de megtartó mozdulatai. A magyar szórvány napja ilyen. Halk ünnep, amelyben nem a tömeg, hanem a kitartó kevesek szívdobbanása adja a ritmust. Ahol a magyar szó nem megszokásból szól, hanem minden kimondása mögött ott a döntés: „Maradok…”, „Továbbviszem…”, „Nem engedem el…”
