Ha a trombitára gondolok, jazz szólal meg a fejemben. Smooth jazz, néhány jó kis trombitaszólóval színezve. Guzsvány Lénárd trombitaművésztől, aki jelenleg a Szabadkai Zeneiskola tanári karát erősíti, nem áll távol ez a műfaj sem, de a klasszikus zenében is otthonosan mozog. A fúvós hangszerekbe, főleg a trombitába, már óvodáskorában beleszeretett. Ezt a hangszert azoknak ajánlja, akik szívből szeretik a zenét, és pezseg a vérük. Nagyzenekarban érzi magát igazán jól.
Miért éppen a trombita mellett döntöttél, amikor hangszert választottál? A családban más is foglalkozik zenével?
— Kupuszini származásom révén már egészen kis koromban megismerkedhettem a zene világával. Kupuszinán köztudomásúan nagyon nagy tradíciója van a néphagyománynak, azon belül a zenének. Kiemelt hangsúly a fúvós hangszereken, többnyire a rézfúvósokon van és volt. A legelső emlékem a fúvószenekarról óvodáskoromból van. Édesapámnak köszönhetően ellátogattunk a falunapra, az úgynevezett búcsúra. Ott hallgattam meg a falu fúvószenekarát. Ez a koncert pedig nagyon nagy nyomot hagyott bennem. Édesapám ezután felfigyelt rá, hogy mennyire beszippantott a zene, így neki köszönhetően indultam el ezen az úton. A családban természetesen többen is foglalkoztak zenével.
Mennyire nehéz megtanulni muzsikálni ezen a hangszeren?
Archív fotó
