Nyugat-Bácska Portál

Az alábbi képeken a helyi iskola hagyományőrzőit láthatják népviseletben. A fölvételek az Ispiláng népművészeti vetélkedőre való fölkészülés és rövidfilm forgatása alatt készültek.

Forrás: Magyar Összefogás Gombosért

Dr. Úri Emese, a zombori Dr. Đorđe Lazić Egészségház igazgatója életpéldájával, pályafutásával bizonyította, lehet és kell is boldogulni a szórványban. A dél-bánsági származású doktornő Zomborban él és a Vajdasági Magyar Szövetség nyugat-bácskai szervezetének első nyugat-bácskai köztársasági parlamenti képviselője.

A dél-bánsági szórványból vezetett az életútja a nyugat-bácskai Zomborba. Milyen párhuzam vonható a két régió között?
– Ürményházáról származom. Izolált, abban az időben kiváltképp elszigetelt hely volt, nyolcvan százalékban magyar ajkú lakosság élt ott. Ma ez az arány picivel kisebb. Gyakorlatilag szórvány voltunk, de teljesen önállóak is, az iskolánkban is minden tantárgyat magyar nyelven tanultunk. Amikor középiskolába kerültem, akkor találkoztam érdemben a szerb nyelvvel. Zomborban, magában a városban mindez másként van. Nagyobb az érintkezési felület. A Zombor környéki falvakban azonban hasonló a helyzet mint Dél-Bánátban, azzal a különbséggel, hogy a dél-bánáti vidéken más etnikai kisebbségek is vannak: románok, szlovákok, macedónok. Ennélfogva még több kulturális hatás ért gyermekkoromban, nagyobb volt az etnikai paletta, amellyel találkoztam. Mindez nagyobb lehetőséget is jelentett az életünkben, megtanultuk, hogy pozitív értelemben nyitottak legyünk a másságra és megtanuljunk ott, abban a környezetben megmaradni. A nagy „iskola”, amit a gyerekkorral kezdve mindenkinek végig kellett ott járni: elfogadni és elfogadtatni magunkat. Nem volt a közelünkben nagyobb kulturális közeg, ahol természetes volt, hogy magyarul beszélünk, hanem lépten-nyomon más, idegen nyelvvel is találkoztunk. Ebből a szempontból a dél-bánáti szórványhoz hasonló a nyugat-bácskai vidék is.

Mely tényezők lehetnek kulcsfontosságúak a szórvány megmaradása szempontjából?

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

„Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható.“
Kosztolányi Dezső

A magyar országgyűlés 2011. szeptember 26-án nyilvánította november 13-át a magyar nyelv napjává, hogy a figyelmet ráirányítsa a szellemi-kulturális örökségünk alapját jelentő anyanyelvünkre.
November 13-a meghatározó dátum a magyar nyelv történetében, ugyanis 1844-ben ezen a napon fogadták el a magyar nyelvet hivatalossá tevő törvényt. E törvény többek között a következőket mondta ki:

„1. § Az országgyűléshez bocsátandó minden kegyelmes királyi Leiratok, Előadások, Válaszok, és Intézvények ezentúl egyedül magyar nyelven adassanak ki. 2. § A törvénycikkek valamint már a jelen országgyűlésen is egyedül magyar nyelven alkottattak és erősíttettek meg: úgy ezentúl is mind alkottatni, mind királyi kegyelmes jóváhagyással megerősíttetni egyedül magyar nyelven fognak.”

A Magyar Nemzeti Tanács is beemelte a magyar nyelv napját a vajdasági magyarság jeles napjai sorába.

Éljen a magyar nyelv!

Forrás: Kulturális Kalauz