Különleges vendégei voltak minap a bácskertesi–kupuszinai óvodásoknak. A helyi Krajcárka Népdalkör két tagja, id. Csizmadia Anna és Zsivu Mária vitte el a népdalt és a helyi népviseletet az érdeklődő, lelkes óvodáscsoport körébe.
A Táncoló talpak elnevezésű óvodai projekt keretében megvalósuló óvodai eseményről Zsivu Rita, a Mézeskalács óvoda egyik óvónője az alábbiakat mondta:
– November 20-án kezdtük el az új projektet. Az előzőt egy táncos, énekes verses – a szülők előtt bemutatott – műsorral zártuk, és azt tapasztaltuk, hogy nagyon szeretik: minden gyerek megtanulta az összes versikét, dalt, tehát nagy potenciált fedeztünk fel benne. Nekik ez természetes, ők így, dalolva élnek, mindezt a tevékenységet szerettük volna tehát még közelebb hozni, készülve a Mikulás-műsorra és a karácsonyi, aranyvasárnapi műsorra.
Most pedig vendégül láttuk id. Csizmadia Annát és Zsivu Máriát, akik ugye népdalénekesek, kupuszinai népdalokat énekelnek, a Krajcárka népdalkörben. Tele a szívünk örömmel, hogy elfogadták a meghívásunkat. A gyerekek nagyon várják ezeket a rendhagyó programokat, de minden újdonságot, vendéget, szellemi értéket csillogó szemekkel fogadnak. Igyekeznek viszonozni is a szeretetteljes közeledést, aktívan kapcsolódnak az élményt adó programokhoz – hallottuk az óvónőtől, akinek, mint mondta, meggyőződése, látszik és sokat jelent, hogy nagyon jó családi közegben élnek a gyerekek. Sok időt töltenek a nagyszülőkkel, dédszülőkkel és ebben a korban mindent, ami csak érdekli őket, felfedezik, ellesik. Mindennek az identitás kialakulásában óriási szerepe van.
Id. Csizmadia Anna, a Krajcárka népdalkör vezetője, egyik alapító tagja az örömteli, rendhagyó óvodai találkozásról így mesélt:
– Nem számítottam a meghívásra, hiszen itt, Kupuszinán minden kisgyerek megtanulja otthon, a családban a karácsonyi énekeket. Itt még élő hagyományról van szó. Az életünk, az ünnepek részei a karácsonyi énekek, a népszokások. Mindettől függetlenül nagy örömmel vállaltam ezt a meghívást. Magam is ,,kaptam”, feltöltődtem a szép számú gyereksereg körében. Csodálatos dolognak tartom, hogy bizonyos embereknek köszönhetően, itt működik a magyar óvoda és iskola, zajlik a kultúrélet, szakcsoportok, civil szervezetek működnek – élet van.
Az óvodai fölkérés arra vonatkozott, hogy énekeljek el a gyerekeknek egy karácsonyi éneket. Arra gondoltam, hogy a Fújd Gyurka a dudádat, az egy szép ünnepi ének lesz ide, illetve, én nagyon szeretem. Ez más tájegységeken is megvan, de így, hogy a kupuszinai tájnyelvvel énekeltük, egészen egyedi. Próbálkoztam tehát a palóc nyelvjárás bemutatásával, és bizony nagyon pozitív visszajelzések érkeztek. Ismerve a gyerekek felmenőit, tudtam, melyik gyerek az, akinél otthon még beszélnek ,,kupusziniasan”, és a kis csillogó tekintetekből láttam, hogy igen, ők tudnak így beszélni, otthon használják a tájnyelvet. Sikerült közösen megtanulni, elemezni a karácsonyi ének szövegét, tartalmát, és nemcsak erről beszéltem nekik, hanem a karácsonyról, az adventi várakozásról, a hitünkről, a szívvel adott ajándék, a megajándékozás fontosságáról. Nagyon boldog voltam, mert láttam, hogy ezek a csöpp gyerekek milyen szinten meg tudnak érteni bizonyos mélyreható dolgokat. Mindehhez azonban nem elegendőek az intézmények, az ha valaki hat, hét vagy nyolcévesen hall először arról, hogy mi az a gyertyagyújtás, a lemondás, az ajándék, az áldozat. Mindezekről a dolgokról legelőször a családban kell, hogy halljanak a gyerekek, és meg vagyok győződve róla, hogy a család a legfontosabb intézmény, ami a legtöbb útravalót adhatja egy gyereknek – nyilatkozta a Magyar Életfa Díjas népdalénekes, kórusvezető.
A közös éneklés mellett, Zsivu Máriának köszönhetően, a kupuszinai óvodások megcsodálhatták a helyi ünnepi viselet egyik formáját.
LMT/Magyar Szó:
https://www.magyarszo.rs/kultura/a.343294/Nepdal-es-viselet-kozelrol
